Meggyógyultam!? 🤔

19 nap. Ennyi ideig tartott a Covid nevezetű rémálom. Volt benne minden, senkit nem szeretnék a részletekkel terhelni. Őszintén mondom, azt hittem, hogy amikor majd meggyógyulok, az olyan lesz, mint amikor egy náthából-, esetleg egy influenzából gyógyulok meg. Nincs semmi különös, megyek és teszem a dolgom. Hát, jó nagyot tévedtem!

Az utolsó napokon kezdődött, amikor még köhögés is volt, hogy -eleinte- 2-3 mondat után el kellett hallgatnom, mert “megakadt a lemez” (a régi bakelit lemezjátszóra gondolok, amikor elakad a tű egy másodpercre, de aztán ugyanonnan folytatódik ~ na, én pont így beszélek (igaz, ma már 4-5 mondat is megy))…. 🤷🏻‍♀️ Másik tünetem a kezem remegése. Egy 2 éves gyerek is szebben eszik, mint én, annyira remeg a kezem, ha fel kell emelni az evőeszközt (amikor ez elkezdődött, akkor nevettem először hetek óta 😂). Akkor is remeg, ha valamit az ujjaimmal kell(ene) csinálni. Aztán itt van a gondolkozás képessége, akarom mondani, képtelensége. Ha szól a rádió, nem tudok összerakni magamban egy mondatot. Nem tudok fogalmazni, sem gondolkodni, mint akinek üres a feje. Koncentrálni sem tudok (ezt a bejegyzést sem 10 perc alatt írtam meg…🤓), a számolást meg felejtsük is el… 😆 A szemem is fura dolgokat produkál. Pl., most írás közben nem okoz gondot a szemüveg, de helyváltoztatáskor nem lehet rajtam, mert olyan, mintha lenne a szemem előtt egy vízfüggöny (szemüveg nélkül ez nincs, látok amennyit, de normálisan). Vagy pl. a TV alján futó szalaghír, vagy a telefonon bármi: úgy összezavarodom a mozgó dolgok miatt, hogy be kell csuknom a szememet, mintha az agyamnak több idő kellene a látottak befogadásához/feldolgozásához. Az SM maradványtüneteim felerősödtek, de erre legalább számítottam, így frászt sem kapok tőlük. A fáradtságról is gondoltam, hogy rosszabb lesz, de ez…., attól elfáradok, hogy eszem/iszom egy pohár vizet/elmegyek 10 métert. 😞 Ez utóbbit nagyon utálom, mert (még mindig) kiszolgáltatottá tesz.
A tüdőm (bár orvos még nem hallotta és röntgen sem készült) elég jól helyrejött. Szoktam még köhögni, de ez inkább asztmás fulladás, ami nagyon jól reagál a só-pipára, a véroxigén szintem pedig 97-99%-os, ami tökéletesnek mondható. 🙏
Persze 2 nap után jött a pánik, hogy “mi lesz, ha örökre így maradok?”, beszéltem orvossal is, aztán ma hallgattam a háziorvosra, és felhívtam a neurológusomat. Hétfőn megvizsgál, de szerinte a Covid okozhat az enyémhez hasonló tüneteket. Remélem, igaza van, és talán hétfőre már el is tűnnek ezek a rémisztő jelenségek.

A fentiek fényében talán érthető a cím tanácstalansága. Hirtelen az jutott eszembe, hogy “Most kezdődik a romok eltakarítása”… 🤷🏻‍♀️