Az udvaron már napok óta gyakoroltam. Kicsit kacsázva, de elég jól ment, ezért ma elindultunk kapun kívülre is. Úgy bicikliztem, mint ahogy járni szoktam. Ha egyenesen, kicsit inkább a földet nézem, néha fel-felpillantva, akkor ugyan kicsit kacsázva, de egész tűrhetően haladok. A férjem a “hátvéd”, nélküle nem mernék elmenni. Jött mögöttem, vigyázott rám, amiért egész életemben hálás leszek Neki. Elfáradtam? Nagyon! Megérte? Igen! Megyünk holnap is? Nagyon szeretnék! Holnap kiderül…
