CsakazĂ©rtis… 🙂

Az udvaron már napok Ăłta gyakoroltam. Kicsit kacsázva, de elĂ©g jĂłl ment, ezĂ©rt ma elindultunk kapun kĂ­vĂĽlre is. Ăšgy bicikliztem, mint ahogy járni szoktam. Ha egyenesen, kicsit inkább a földet nĂ©zem, nĂ©ha fel-felpillantva, akkor ugyan kicsit kacsázva, de egĂ©sz tűrhetĹ‘en haladok. A fĂ©rjem a “hátvĂ©d”, nĂ©lkĂĽle nem mernĂ©k elmenni. Jött mögöttem, vigyázott rám, amiĂ©rt egĂ©sz Ă©letemben hálás leszek Neki. Elfáradtam? Nagyon! MegĂ©rte? Igen! MegyĂĽnk holnap is? Nagyon szeretnĂ©k! Holnap kiderĂĽl…