Hála 🙏

Az eltelt kĂ©t napon nagyon fontos dolgok törtĂ©ntek. Többek között hĂĄlĂĄt adtam a sorsomnak azĂ©rt, ahogy az elmĂșlt hetek/hĂłnapok lezajlottak. Hiszen, ha nincs ĂĄllkapocs fĂĄjdalom, akkor nem tudom meg szerdĂĄn, hogy nagy baj van.
Ha nem kerĂŒlök kĂłrhĂĄzba az Ă­zĂŒleti fĂĄjdalmaim miatt, akkor nincs ez a nagy kivizsgĂĄlĂĄs. Ha nincs kivizsgĂĄlĂĄs, akkor talĂĄn kĂ©sƑn derĂŒl ki, hogy van egy daganatom. Mindegy, hogy ez jĂłindulatĂș, vagy rĂĄk. Egy petefĂ©szek daganatnĂĄl csak annyibĂłl van ennek jelentƑsĂ©ge, hogy mit vesznek ki mƱtĂ©t közben. MiutĂĄn nekem azt mondtĂĄk, hogy rĂĄ van nƑve a mĂ©hemre, visznek mindent. Nem baj, nem ettƑl leszek kevesebb. AttĂłl lennĂ©k kevesebb, ha nem mƱtenĂ©nek meg. Abba valĂłszĂ­nƱleg belehalnĂ©k 1-3 Ă©ven belĂŒl. đŸ€·đŸ»â€â™€ïž
AzĂ©rt azt senki ne gondolja, hogy ez a következtetĂ©s valamifĂ©le megvilĂĄgosodĂĄskĂ©nt Ă©rkezett. Sajnos megint a nehezebb Ășton; a poklot is megjĂĄrtam az elmĂșlt napokban. De nagyon bĂŒszke vagyok arra, hogy ismĂ©t felkĂŒzdöttem magam a felszĂ­nre. NyilvĂĄn vannak fĂ©lelmeim. PĂ©ldĂĄul fĂ©lek attĂłl, hogy elveszik tƑlem az Ocrevust. Nem, azt hiszem nem ettƑl fĂ©lek igazĂĄn. Nagyobb fĂ©lelmem van amiatt, hogy nincs mĂĄs kezelĂ©s, amit kaphatnĂ©k a jelenleg is aktĂ­v SM-emre. đŸ€” FĂ©lek attĂłl is, hogy egy daganat utĂĄn, kaphatok-e bĂĄrmilyen gyĂłgyszert a sokĂ­zĂŒleti gyulladĂĄsomra. Hiszen nap mint nap Ășgy Ă©lni, hogy 24-bƑl 20-ban fĂĄj valami, nem kellemes (Ă©s akkor mĂ©g finoman fogalmaztam). Tartok attĂłl, hogy a mƱtĂ©t miatt legyengĂŒlt immunrendszerrel, elkapom a Covidot (hiĂĄba vagyok beoltva, egy biolĂłgiai terĂĄpia nagy valĂłszĂ­nƱsĂ©ggel felezi az oltĂĄsok hatĂ©konysĂĄgĂĄt). Ami pedig a legrosszabb, hogy nagy a bizonytalansĂĄg bennem, mikor lesz a mƱtĂ©t
 Hiszen szerdĂĄn a doktornƑ azt mondta, ezt akkor ki kellett volna venni, amikor felfedeztĂ©k. Nos, akkor nem vettĂ©k ki, most meg
, nagyon sok a vĂ­rusos megbetegedĂ©s.
De nem talĂĄlgatok, nem latolgatok, hĂ©tfƑn Ășgyis minden kiderĂŒl (legalĂĄbbis remĂ©lem!). Ez nem azt jelenti, hogy sodrĂłdom az ĂĄrral. Nem. Ez azt jelenti, hogy nem idegesĂ­tem magam olyasmin, amire Ășgysincs rĂĄhatĂĄsom, pont elĂ©g bajom van enĂ©lkĂŒl is. Ahogy kezdtem ezt a bejegyzĂ©st, hĂĄlĂĄt adok a sorsnak.
Egy barĂĄtnƑm szerint minden okkal törtĂ©nik. Igaza van, de nem ismĂ©tlem magam. 🙂

HĂĄlĂĄs vagyok minden orvosnak, akinek köszönhetem, hogy kiderĂŒlt ez a baj, Ă©s mĂĄr elƑre hĂĄlĂĄs vagyok annak, aki megszabadĂ­t majd ettƑl a daganattĂłl.
Nem kĂ©rdĂ©s, hogy segĂ­tsĂ©gre volt szĂŒksĂ©gem, de elmondhatatlanul hĂĄlĂĄs vagyok azĂ©rt, hogy volt kikhez fordulnom, amikor azt Ă©reztem, kicsĂșszik a talaj a lĂĄbam alĂłl. ♄
Most pedig, felvĂ©rteztem magam az idei Ă©v utolsĂł-, Ă©s egyben legnagyobb feladatĂĄra. 😏

És, hogy mit hoz a jövƑ? Ki tudja? Mindenesetre Ă©n kĂ­vĂĄncsian vĂĄrom! (És mĂ©g az is lehet, hogy megĂ­rom
 😉)