Három hét várakozás után sikerült időpontot kapni az Ocrevus infúzióhoz, de a receptet még nem kaptam meg, ezért jövő héten igyekszem azt is valahogy beszerezni.
Amikor a régi orvosom mondta, hogy átad másnak, végigfutott az agyamon, hogy nem lesz egyszerű az új helyzet, de most azt mondom, ilyen nehéz dolgom még sosem volt. Az új orvosom egy végtelenül nagy tudású szakember, aki végtelenül elfoglalt is emiatt. Bevallom, többször is megfordult a fejemben, hogy lépek innen tovább, de két dolog visszatart ettől. Az egyik az, hogy nem szoktam megfutamodni a nehézségek elől, a másik (nyomós) ok pedig az, hogy nem szerettem volna csúsztatni az infúziót, mert abból még sosem sült ki jó dolog. Ráadásul már most is elég sok problémám van SM-ügyileg, nem szeretnék eljutni egy shubig. Ennek érdekében jelenleg szorongásoldót is szedek, mert nagyon bizonytalannak érzem a helyzetemet, ami bennem feszültséget generál, pedig már enélkül is pont elég bajom van.
A bizonytalanság érzet abból fakad, hogy nem tudok semmit arról, hogyan lesz ezután, ha tünetem van kinek szólhatok?, vagy ha ne adj’ Isten úgy ébredek, hogy shubom van, hova mehetek?, kivel beszélhetek? Nyilván az október végi infúzió után okosabb leszek, de az is még majdnem 1 hónap, ami bizonytalanságban telik el (és még azt sem tudom, az új orvos hogyan viszonyul ahhoz, hogy én általában sokat kérdezek…🤫).
Mostanában szinte minden reggel úgy ébredek fel, hogy a teljes bal lábam el van zsibbadva, ami aztán a délelőtt folyamán oldódik, és délutánra már nem is érzem. Az arcomon a pókháló érzet nem akar elmúlni, most már 5-6 hete van érzészavarom, ami elég kellemetlen tud lenni (főleg amikor elfelejtem, hogy nincs ott semmi, nem kell piszkálni..) Gondjaim vannak a vizelet ürítéssel is, sajnos a laborleleten ez meg is látszott, de szerencsére a felfázásos tünetegyüttes már a múlté, hála a jó gyógyszernek és a fokozott figyelemnek. A bal kezemmel is történt valami, mert állandóan mellé ütök a billentyűknek, emiatt a munkámban sok idő megy el javítgatással. A memóriám is katasztrófa állapotban van, amit talán a Covid okoz, immár hatodszor, szóval mindent (is) elfelejtek, még azt is, amit amúgy azért írtam fel, hogy ne felejtsem el…🤐
Tehát, most nem könnyű az élet errefelé, de azért az optimizmusom nem hagyott el, és van már B terv is, ha netalán szükség lesz rá.
