Mr. Lhermitte

Abban a boldog tudatban éltem az életem, hogy ugyan SM beteg vagyok, de mostanában mondhatni, tünetmentesen éldegéltem. Ok, hogy van a fáradtság, a látászavar meg a szédülés, de ezekhez már hozzászoktam, meg a tornát is csinálom újra, vagyis így tojásdad az életem, ebből hozom ki, amit tudok.
Ezek után, múlt hét szerdán majd’ megbolondultam, mert a derekamból föl, kb. 1000 áramütés azon a napon. Minden mozdulatra egy. Amíg feküdtem, addig jó volt, de az ágyban, ha elfordultam, akkor is jött a nemszeretem érzés. Ebből másnapra is jutott, de akkor már nem állandóan, csak néha-néha. Eleinte azon gondolkoztam, hogy hívom az orvosomat, mert itt a világvége, és mi lesz így velem… Aztán végiggondoltam, hogy mit tudna mondani, hiszen ez az SM egyik ismert tünete, ezzel nem fogom “zaklatni”. Jól tettem, hiszen másnapra sokat csillapodott, harmadnapra pedig el is múlt. Így aztán betudtam annak, hogy mostanában sokat dolgoztam, ez egy figyelmeztetés volt, hogy ne hajtsam túl magam.
Eljött ennek a hétnek a hétfője, akkor meg a halántékom zsibbadt el egy kb. 200 forintos nagyságú területen. Olyan fura, bizsergő érzés volt, de ha nem figyeltem rá, hogy ott van-e még, akkor észre sem vettem. 2 nap alatt ez is eltűnt, jött helyette az egész testre kiterjedő érzés, nevezetesen az, hogy nem érzem a ruhát magamon. Ilyenem se volt még (na jó, egyszer régen volt, de akkor csak a bal lábamon éreztem azt, hogy nem érzek), kicsit ijesztőnek tűnik az egész, főleg az, hogy mitől lehet ez… Voltam pénteken koponya MRI vizsgálaton, és nagyon remélem, hogy nem derül ki semmi, ami okozhatta ezeket a tüneteket. 🙏
Az MRI időpontom 9:20-ra volt, előtte nap felhívtak telefonon, hogy elmegyek-e?, és ha igen, érkezzek fél órával hamarabb, mert be kell jelentkezni, és egy kérdőívet ki kell tölteni. Tehát 8:40-re ott voltam bejelentkezve, majd kitöltöttem a papírt és vártam. 10:00-kor szólítottak a vizsgálatra, majd ennek végeztével elmondták, hogy a lemezre kb. 10 percet kell várakozni. 11:30-kor szóltak, hogy készen van, de úgy, hogy előtte már megkérdeztem, mikor lesz készen!? Mentségükre legyen mondva, nem lazsáltak, csak mindenkit előre vettek, akit a kórházból küldtek át, a dolgozó emberek maradtak a végére. Szerencsére szabadságot vettem ki (sajnos a rutin meg az évek), mert ennyi várakozás után már nem is tudtam volna dolgozni tegnap. Az eredményre jövő hetet mondtak, kíváncsian várom, mi lesz benne.

A munkahelyemen az egyik kolléga tartósan beteg, ezért megkaptam az egyik feladatát. Őrülök neki, mert egyrészt már többször elmondták, hogy jól végzem a dolgomat (az év végi jutalom is erre utal), másrészt szeretek új dolgokat tanulni, harmadrészt pedig a poszt-Covid még mindig rágja az agyamat, ezért nagy sikerélmény volt, hogy meg tudtam tanulni, és, hogy nem is felejtettem el másnapra… Csak hát ugye tartósan beteg, ami azt jelenti, hogy első napokban rengeteg elmaradt számlája volt, de hétfőn már tiszta lappal kezdek, akkor lesz igazi örömmunka, hogy már ezt is tudom és, hogy ez is belefér.