Egyre több frissen diagnosztizált beteg keres meg azzal, hogy hogyan lehet az SM-et, mint tragédiát feldolgozni?
Mindig mindenkit igyekszem megnyugtatni, hogy bár jelenleg azt érzi, de a Világ nem dőlt össze csak látszólag…
A sclerosis multiplex talán nem a legvidámabb téma a világon, de nem kell, hogy az életünk legrosszabb része legyen. Az SM egy krónikus betegség, amely befolyásolhatja az élet minden területét, de ez nem azt jelenti, hogy az életünknek vége. Az SM betegek is élvezhetik az életet, szórakozást és sokféle tevékenységet. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a pozitív gondolkodás, mennyire fontos, hogy megtanuljunk nevetni egy-egy egyébként siralmas helyzetben/helyzeten.
A mozgás az SM feldolgozásának egyik kulcsa lehet. A sport és a testnevelés javíthatja az állapotunkat, és segíthet a betegség tüneteinek enyhítésében. Az úszás, a jóga, a Pilates, és a kerékpározás kiváló lehetőségek az SM betegek számára. Sőt, tapasztalataim alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy a séta (a nagyon lassú séta is) akkor is jót tesz, ha azt egy futópadon tesszük nap mint nap. Azok az SM betegek, akik kerekesszékben ülnek, használhatnak pedál gépet, és bármilyen állapotban is vagyunk, a gyógytorna is egyfajta-, a már-már elengedhetetlen mozgás lehetősége.
Az olvasás, a zenehallgatás, a filmnézés, a kézműveskedés és a kreatív írás mind olyan hobbi lehet, amely segíthet a stressz csökkentésében és az élet élvezetében.
Amikor beteg lettem, nem a fenti nézetekkel találkoztam, és bizony az én világom is összedőlt. Évekig nem tudtam dolgozni, haszontalannak éreztem magam, befelé fordultam. Aztán betegség szempontjából a legsűrübb évemben visszataláltam a biciklizéshez, és azóta “enyém a Világ” minden szépségével és nyomorúságával együtt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy felettem sem süt mindig a Nap, de azt a pár napot amikor igen, igyekszem elraktározni, hogy elővehessem a borús napokon (ezek az én boldogságbuboréknak nevezett élményeim). Azt sem mondom, hogy mindig örömmel tornázom (az igazság az, hogy a tornához hatalmas kitartás szükséges), és van, amikor a futópadhoz is úgy kell “odarugdosni” magamat. De! Amikor már végzem a tevékenységet, kifejezetten jól esik, és büszke vagyok magamra, hogy aznap is megcsináltam a magam által kiszabott mennyiséget.
Ne felejtsétek el, hogy az SM diagnózis nem a vég! Sok ember él egy teljes és boldog életet az SM betegséggel, és TE is lehetsz az egyikük.
Soha ne felejtsd el, hogy az életed azon múlik, hogy mihez kezdesz vele.
