Azon már túltettem magam, hogy sokkal hamarabb is észrevehettem volna, hogy a szemem romlását az SM okozza. Azon is igyekszem felülemelkedni, hogy ez még csak meg sem fordult a fejemben. Azt viszont nehezen viselem, hogy ha önmagammal kapcsolatban valamire felhívom egy orvos figyelmét, akkor ő lesöpri egy mozdulattal, és ennek én iszom meg a levét, akarom mondani a Gavisconját…
Történt ugyanis, hogy miután Medrolt kell szedni a látóideg gyulladásra, azt meg az én gyomrom nem szereti, elbattyogtam a h.orvosoz, hogy adjon nekem erősebb gyomorvédőt, mert a jelenlegit még nem szedtem szteroidhoz, és ugyebár ezt a cserét ő abszolválta.. Ő erre azt mondta, hogy a legjobbat akarja nekem, és higgyem el, hogy ez pont elegendő lesz. Igen, a nyombélfekély ellenére is. Elhittem, de bár ne tettem volna!
Az őrült fájdalom egyetlen pillanat alatt csapott le, nem teketóriázott órákat, csak jött és lesújtott úgy, ahogy kell, minden ismert-, és a még sosem átélt bugyraival együtt; nem szépítem, azt hittem, mentőt kell hívni. Elsőként levegőhöz kellett jutni, majd gondolkodni kellett tudni, majd összerakni, hogy van már erről tapasztalat, tudom, hogy mi ez, tudom, hogy mi az ellenszer, tudom, hogy cselekedni kell… Mióta a Venter megszűnt, Gaviscon van itthon, minden formájában, ami elérhető. Elsőre elrágtam 2 tablettát, majd meghúztam az üveget is (biztos, ami biztos), ❗senki ne csinálja utánam❗, de megmentett a kórháztól. Miután magamhoz tértem az első sokkból, önhatalmúlag megdupláztam a gyomorvédőt (lesz, ami lesz), és kikészítettem a folyadékot, mostantól reggel-délben-este fogyasztom, mint egy desszertet, minden étkezés után.
Éppen felocsúdtam a történtekből, amikor jött a következő csapás, ugyanis a jobb (jó) szemem úgy elkezdett fájni, mint még soha. Ha csak megmozdítottam, már fájt is; nem kellett hozzá semmit sem nézni, sem látni… Még aznap felhívtam a szemészt (örök hála a lehetőségért!🙏), elmondtam a panaszt, elmondta a megoldást, így már első naptól kezelve is van egy kialakuló “valami” (sajnos képtelen voltam megjegyezni, hogy mi). Most szoros kontroll, ha rosszabbodik, telefon, személyes vizsgálat és mentjük a menthetőt; mert nem veszíthetem el a másik szememet is… Na persze nem vesztettem el még egyiket sem, csak nagyon féltem mindkettőt. A kezelés jó, már pár csepegtetés után enyhült a fájdalom. Jó, hogy volt itthon szemcsepp, jó, hogy fel lehetett hívni a szemészt!
És hát…, nem én lennék, ha 5 nap Medrol megoldotta volna a látásproblémámat. 🤷♀️ Ezért aztán milyen jó, hogy fel lehetett hívni a neurológust is, aki további tablettákat írt elő, hogy végre újra tisztán láthassam a világot, és benne önmagamat is. 🙋♀️
Szegény fejem!, szegény férjem!, csak kapkodjuk a levegőt, mert ha jön a baj, akkor csőstül jön, és ki tudja mikor áll meg.
