Azért „jó”, ha az embernek többféle krónikus betegsége van, mert változatos az élete. 😳 Mindig van benne meglepetés, mert sosem tudhatom, hogy adott napon mi fog történni velem, melyik „izé” dönt úgy, hogy megtréfál.
A jelenlegi „móka” múlt pénteken kezdődött, és e héten keddre csúcsosodott ki. Addigra olyan szintű fájdalmam volt a jobb bokámban (10-es skálán 100), hogy állandó ájulás érzés volt rajtam, vagy éppen potyogtak a könnyeim , pedig elég jó a fájdalomtűrő képességem. Bár a kórházi reumatológusom szabadságon van, szerencsémre a helyi orvos fogadott, és adott mindenféle gyógyszert, krémeket, boka-rögzítőt és tanácsot, így mára elviselhetővé mérséklődött a kín. Nagy valószínűséggel fellángolt a sokízületi kórság (emiatt kedden lesz egy röntgen). Szintén kedd óta hangyamászós a bal oldalam, gyengébb kezem-lábam, csak, hogy ne unatkozzak… Persze amilyen vagyok, azonnal pánikba estem, hogy a lassan 1 éve nyugalomban lévő SM is beszáll a „buliba”, de a neurológusom megnyugtatott, hogy az RA felerősíthette az SM tüneteket. Miután odafigyeléssel jól tudok járni, valószínűleg a gyengébb bal oldalam hirtelen megterhelése okozza a problémát.
Nagyjából két hét múlva mennénk nyaralni, addigra rendbe kell jönnöm. Arról már letettünk, hogy a kerékpárokat elvigyük magunkkal (a reumatológus most eltiltott a biciklizéstől), de úszni nagyon szeretnék. 🙏 Utoljára egy évvel ezelőtt úszhattam (azóta csak elúszni szoktam 😁), szeretném kipróbálni, hogy egyáltalán tudok-e még… Szóval, jól kell lennem. Most… 😛
Nyilván tudom, hogy ez nem így működik, csak idén már megint túl sok minden történt, és mostanában kezdem unni az effajta változatosságot.
Voltam az oltási tanácsadáson, ahol egy nagyon kedves (és türelmes) doktornővel találkoztam. Az esetek döntő többségében szerencsém van az orvosokkal (ezért is esik rosszul, amikor nem) és ez most is így volt. Érthetően magyarázott, türelmesen megválaszolta az összes kérdésemet (neki is sok kérdése volt), mindemellett kedves is volt, és a végén megkérdezte, hogy van-e még bármi, amit tudni szeretnék.
Levettek egy halom vért a különféle szerológiai vizsgálatokhoz, és amikor mindegyiknek meglesz az eredménye, akkor ismét elmegyek hozzá megbeszélni a lehetőségeimet. Azt már most tudom, hogy védőoltásra reagáló sejtem nincsen (ezt egy októberi vérvétel alapján állapította meg, melyet most is megismételtek és az eredmény ugyanaz lett), de azt mondta ne aggódjak, ettől függetlenül lesz megoldás mindenre.
Azt, hogy a Covidot túléltem nagy szerencsének tartotta (én is), mert szerinte más gyógyszereket is kellett volna kapnom azért, hogy könnyebben túljussak a víruson. Ebből megtanultam, hogy ha valaha is ilyen vagy ehhez hasonló betegség alakul ki nálam, akkor igenis el kell menni kórházba (lehetőleg oda, ahol ő dolgozik), hogy a legyengített immunrendszeremnek megfelelő ellátást kapjam meg. A hosszan elhúzódó poszt-Covid miatt is vettek egy fiola vért, és bár pontosan nem értettem, hogy mit fognak abból látni, kíváncsian várom ennek az eredményét.
A munkáltatóm tegnap bearanyozta a napomat szó szerint, és átvitt értelemben is. 🌞 Év elején nem kaptam fizetésemelést, helyette Szép kártyára utalnak egy összeget minden hónapban. Annak is nagyon örültem, de tegnap felhívtak, hogy 08.01.-től megemelik a fizetésemet. El sem tudom mondani, hogy ez mennyire jól esett (csak annyit erről, hogy amikor leraktuk a telefont, megkönnyeztem)! Évtizedeken keresztül éreztem magam haszontalannak, de szerencsére ez mára megváltozott, és hiába jön egyik betegség a másik után, nem hagyom magam térdre kényszeríteni. Rájöttem, hogy a legtöbb dolog csak hozzáállás kérdése (nyilván nem minden), és nem szabad az életet túl komolyan venni, mert akkor nem is érhet nagy csalódás. 😉
Szóval, hét elején lent, hét végén, fent. 🥰