A mai napomat a szemklinikán töltöttem. 7 órára érkeztem, ekkor az utcán állt a nagyon hosszú sor. Bejelentkezés után várakoztam kb. 1 órát, amikor behívtak egy kezelő helységbe, és ott el kellett mondani a panaszokat. Ezután felvették az adataimat, betegségeimet (a hölgy konkrétan kiakadt, hogy hányféle betegségem van, és neki emiatt mennyit kell írni; elnézést is kértem tőle), és bemérték a szememet. Eközben bejött egy másik fehér köpenyes “hölgy” (nem tudom, hogy orvos volt-e, csak remélni merem, hogy nem) és elkezdett kiabálni a bent lévő személyzettel…; végül boldog voltam, amikor kiküldtek. További 1 óra várakozás után behívtak egy nagyobb szobába, ahol sok orvos-, és sok műszer volt. Panaszok elmondása, vizsgálatok sokasága, majd irány az ultrahang. Ott hamar végeztem, mentem is vissza várakozni. 2 óra elteltével szólítottak, volt még egy vizsgálat, majd elirányítottak egy neuro-ophtológushoz. Ő mosolyogva közölte velem, hogy ő bizony megkérdőjelezi az én SM betegségemet, mert az SM nem 40 éves korban szokott kiderülni. Viszontválaszából megtudhattam, hogy elhiszi, hogy voltam fél-béna és félvak, de ez akkor sem lehet SM, mert hát az életkor amikor kiderült… A kérdésemre, hogy “akkor mi bajom lehet?”, nem tudta a választ, szerinte ezt kideríteni a neurológusok dolga. (Zárójelben jegyzem meg, hogy utoljára akkor hallottam ezt a szöveget, amikor a betegség kiderülése után kirúgtak az állásomból. Akkor azért rúgtak ki, mert szerintük hazudtam, amikor nem mondtam el a betegségemet, hiszen ez nem 41 éves korban derül ki. Az első ember egy területvezető volt egy élelmiszerbolt hálózatnál. Ez az ember pedig orvos.)
A fentiek ellenére körvonalazódik a pszeudotumor orbita nevű betegség -szerencsére jól kezelhető-, de ehhez el kell még vinnem a februári MRI lemezt, amit meg sem kaptam, tehát ezt ki kell kérnem, és jövő héten adott időpontban kell visszamenni a klinikára.
Igazából nem szeretnék oda menni még egyszer, mert nem szeretem, amikor megkérdőjeleznek. Nem szeretem, amikor egy olyan ember igyekszik kételyeket ébreszteni bennem (nem sikerült neki, csak ellenszenvet váltott ki), aki akkor látott először kb. 8 percre, ráadásul ő meg sem vizsgált, vagyis de, az ujját kellett a szememmel követni. Hogy ebből hogyan következtette ki azt, hogy nem is vagyok SM beteg azt nem tudom, de majd megkérdezem a saját szemészemet, ha meggyógyult.
A szemfájdalmamra Apranax tablettát javasoltak szedni, de nem írták fel receptre, így marad a jelenleg szedett, valamennyire hatásos fájdalomcsillapító. Végül 14:20-kor tudtam felhívni a férjemet, hogy jöjjön értem, mert képtelen lennék hazamenni. Addigra minden izmom görcsben volt, már nem volt jó sem állni, sem ülni, és alig vártam, hogy lefekhessek.
Hétfőn kapom a 8. Ocrevust.
