Rég játram erre.
Mondhatnám, hogy sok dolgom volt, de ez nem igaz. A long-Covid pusztítja az agysejtjeimet (már ami még megmaradt belőlük 😂), immár második éve. Ma neuropszichológusnál voltam, mert a neurológusomnak (is) panaszkodtam a memóriámra, ő pedig beutalt ide, hogy láthassuk, mi is a baj?, van-e baj egyáltalán? Eddig akivel beszéltem a memóriazavaromról, mindenki csak széttárta a kezét, hogy sajnos nem hallott róla, hogy a Covid okoz-e hosszútávon ilyen gondot. 😕 Még a neurológus volt a legmegértőbb, mert ő nem zárta ki ennek lehetőségét, sőt, ugye ő utalt tovább, hogy kiderüljenek a dolgok. Ma kiderült, hogy bizony nem vagyok egyedül, aki ezzel kínlódik, a neuropszichológusnak tesztje is volt ennek felmérésére, és mondta, hogy komoly kutatások folynak ezügyben.
Uhhh, hogy ez nekem mekkora megkönnyebbülés…. 🥵
Már minden megfordult a fejemben, és annak az ellenkezője is. Pl.: hogy az SM okozza az elbutulásomat, vagy anyósom nyomán a demencia is felbukkant a gondolataimban. Ám, ma bebizonyosodott, hogy már megint, vagy még mindig, Covid-köd ül az agyamon. 😵 Nem vastagon, épp csak annyira, hogy zavaró-, és kimutatható legyen. Az is kiderült, hogy a novemberi műtét miatt eléggé szorongok, de ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni, mert ez a szorongás nem tudatos. Inkább tölt el örömmel, hogy megszabadulok a semmihez sem hasonlítható fájdalmaimtól, mely miatt a napokban is azon gondolkoztam, hogy kihívom az ügyeletet valamilyen hatékony fájdalomcsillapítás miatt. 😭 Végül 4 görcsoldó és 2 gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító némiképp enyhítette a kínomat, így aztán álomba sírtam magam nagy nehezen. Ennek tükrében ki gondolná, hogy szorongok a műtét miatt, de ma ez derült ki. 🤷♀️
A neuropszichológus ajánlott egy alkalmazást a telefonra, mely segíthet a memórámnak regenerálódni. Angolul van, de még a minimális nyelvtudásommal is nagyjából értettem a lényeget, így aztán túl is vagyok az első felmérésen, mely vegyes képet mutat, de mindenképpen javítandó mindhárom terület, amelyet vizsgált. Az a jó benne, hogy elmenti az eredményeket, így nyomon követhető a javulás (vagy romlás).
Az app neve: Lumosity.
Ezen kívül ajánlott még egy honlapot is, ahol memóriafejlesztő játékok vannak, ez a kognitiv.hu.
A felmérésen az is kiderült, hogy tavaly óta javultam néhány tesztben (mégsem volt hiábavaló a sok gyakorlás), de a képfelismerés megint csúfos kudarccal végződött, és még rosszabb is lett a tavalyinál.
Tisztában vagyok azzal, hogy sok SM beteg nem tud kerékpározni (sokáig én sem tudtam/mertem), és az is igaz, hogy vesztettem már el ismerőst azért, mert irigyelt valamilyen képességemet. Ezért azt kérem mindenkitől, hogy aki érzékeny erre a témára, az ne olvasson tovább. 🙏
Bár nagyon szeretek biciklizni, sem tavaly, sem idén nem volt sok lehetőségem erre. Egyrészt, mert egyedül nem merek elindulni a bizonytalanság-érzetem miatt (mely miatt autót sem tudok vezetni), másrészt meg, egyre fáradékonyabb vagyok, ezért igencsak meggondolom, hogy mi fér bele egy napba. Múlt vasárnap viszont olyan volt a bolygóállás (és szombaton megfőztem előre), hogy elindultunk új utakat felfedezni. Volt néhány eltévelyedés az elején, de amikor megtaláltuk a helyes utat és irányt, olyan csodában volt részünk, amely a fenti bekezdés minden kínját, legalább egy időre elfeledtette velünk.
Az nem kérdés, hogy egy erdőben tiszta a levegő, és az is általánosnak mondható, hogy csiripelnek a madarak. Ebben az erdőben viszont harapni lehetett a levegőt, a madarak hangosan “beszélgettek”, néha-néha kiabáltak is, így jelezve egymásnak a fel-felbukkanó őzeket, nyulakat vagy más – a mi szemünk elől rejtve maradt- jószágokat. Autóforgalom egyáltalán nincs, csak a munkagépek nyomaival találkoztunk mindenhol, de volt olyan is, hogy csak sejteni lehetett azt, hogy ott valamikor kitaposott út volt. Nem tudom szavakba önteni azt az érzést, ami hatalmába kerített már a kirándulás kezdetén, és kitartott még ennek hétnek az elején is. Kivételesen hoztam nektek pár képet is, ha tetszik, lehet, hogy hozok máskor is. 😉
, 
, 
, 
, 
, 
, 
, 
, 
Nem volt nagy távolság amit mentünk, inkább nehéznek mondható volt a terep, de én annyira elfáradtam, hogy utána már gondolkozni sem voltam képes aznapra. Na persze ez nem panasz, régen éreztem már magam annyira elevennek, mint akkor ❤🚴♂️🚴♀️❤, és amikor borús napjaim lesznek, lesz majd mire jó szívvel visszaemlékezni. 🙏
