2 éve ilyenkor még a szerkesztőnél volt a könyvem, és nagy izgalommal vártam, hogy végre összeálljon. Aztán vártam a nyomdász telefonhívását, s ha nincs a férjem, naponta hívogattam volna, hogy mikor is lesz már készen…
Amikor végül megérkezett, én gyermeki örömmel-kíváncsisággal nyitottam ki, és szagoltam bele. Tudni akartam, hogy igazi könyv illata van-e?, mert én azt imádom! Könyv illata volt, és úgy is nézett ki, mint egy átlagos könyv (na jó, annál azért vékonyabb), az volt a különbség, hogy az én nevem állt ott, ahol az író neve szerepel. Büszke voltam magamra, és szinte azonnal elkezdtem olvasni (mintha nem én írtam volna…☺). Olvasás közben ugyanaz a jó érzés járt át, mint amikor írtam. Ezzel egy időben kétségek költöztek a fejembe, “vajon hogyan fog tetszeni az embereknek?”, “tetszeni fog-e a célközönségnek?”, vagyis nagyon kíváncsi voltam a fogadtatásra.
Nem kellett sokat várnom, az elsők között olvasta a nagynéném (és családja), akik semmit nem tudtak a könyv létezéséről mindaddig, míg karácsonyi ajándékként meg nem leptem vele őket. A könyv sikert aratott, mindegyiküknek tetszett. Most már a betegtársak véleménye érdekelt, alig vártam az első vásárlóktól a visszajelzéseket. Aki ezt megtette, mindegyiküknek tetszett, így ezzel párhuzamosan növekedett az önbizalmam. (és miközben ezeket a sorokat írom, kaptam telefonon egy újabb visszajelzést, hogy nagyon jó a könyv – köszönöm ez úton is 🥰).
Amiért pedig leültem ma este a gép elé, az egy mai visszajelzés. Úgy alakult, hogy mára több megrendelésem is volt, közülük pedig egyvalaki ajánlásra vette a könyvet, és azt hiszem ennél nagyobb elismerést nem kaphat egyetlen ember sem, aki írásra adja a fejét. Ha egy olvasó ajánl egy könyvet egy leendő olvasónak, akkor az olvasmány tetszett neki, és ha nem adja kölcsön, hanem vásárlásra ösztönöz, az külön elismerést jelent – nekem. Mert ha hiszitek, ha nem, a mai napig kétségek gyötörnek, hogy jó könyvet írtam-e… Amiért ezek a kétségek bennem vannak, azok a történetek a múltban gyökereznek, és azt hiszem, amíg élek, elkísérnek. Viszont, a múltam nélkül, én sem lennék az, aki ma vagyok. Akik követtek a Facebookon tudják, a pozitív gondolkodásra való ösztönzés már-már a mániámmá vált, de higgyétek el, nem ártó szándékkal teszem mindezt. A saját tapasztalatom az, ami erre ösztönöz. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nekem sem mindig könnyű, de tudom, hogy könnyebb így, mintha mindent sötéten látnék.
Ma többször is elhangzott az a kérdés, hogy lesz-e folytatás? Bár mostanra terveztem a megjelenést, erre még várni kell. Közbejött egy Covid nevezetű “veszedelem”, mely nélkül sokkal könnyebb lett volna az életem, de változtatni már nem tudok rajta, így ennek szövődményével élem tovább a mindennapokat. Olyan szinten vitte magával a memóriám immár másodszor, hogy a saját jegyzeteimről sokáig semmi nem jutott eszembe. 😕 Szombaton aztán leültem, és írni kezdtem, ezért most azt gondolom, egy időre visszakaptam az agyam írásért/gondolkodásért felelős részét, de ki tudja, mennyi ideig tart ez az idilli állapot… 🤷♀️ Ha szerencsém van, kitart egy jó ideig, de ha nincs szerencsém…., “mit is akartam ide írni?” . 😂
Köszönöm Mindenkinek, aki elfogadja, hogy szebb az élet a napos oldalon , és szívből kívánom a másként gondolkozóknak, hogy mindig lássanak egy pici napfényt is az árnyak mellett. 🙏
A könyv tehát ismét kapható, az ára 800 Ft + postaköltség. Személyes átadás megbeszélés alapján Budapesten lehetséges.
