Tegnap megkaptam a soron következő Ocrevus infúziómat. Természetesen most sem zajlott eseménytelenül, de nem is én lennék, ha ez így lenne. Az allergiás reakciót ezúttal sikerült kivédeni a lassabb cseppszámmal, de most meg a gyomrom fájdult meg annyira, hogy azt hittem ott maradok. A nővérke szerint a színem hasonlított a párna hófehér színéhez, hiába a nyaralás alatt szerzett barnás-pirosas arcszín, de nagyon hamar orvosolta egy gyomorvédő infúzióval, így elég gyorsan összeszedtem magam az eset után.
Találkoztam a régi orvosommal is, aki most is ugyanolyan kedves és érdeklődő volt, mint régen, és nagyon jólesett, hogy mikor meglátott, bejött hozzám pár szóra. Megállapítottuk, hogy az Ocrevus az én gyógyszerem, hiszen ő is régen látott már, és én is igencsak jól érzem magam.
Az orvosommal megbeszéltük, hogy amikor zsibbad a lábam, akkor kell pihenni, hiszen annak ellenére, hogy most jól vagyok, mégiscsak SM-es vagyok, rám is vonatkozik, hogy ha fáradok, akkor nem mászok meg még egy hegyet, hanem visszavonulót fújok egy napra, aztán megyek tovább, és akkor még a bot használatát is elkerülhetem. Igaza van. Mostanában olyan jól voltam az SM-el, hogy el is felejtettem a szabályokat, melyeket be kell tartani annak érdekében, hogy sokáig így is maradjak.
Megbeszéltük a műtéteket is, melyből kettő is vár rám a közeljövőben. Amikor az egyikből felgyógyultam (mehetnék dolgozni; ez nagyjából 6 hét lesz), akkor mehet is a második műtét, így számításaim szerint legkésőbb januárban túl leszek mindkettőn.
A nyaralás szuper volt, és bár voltak félelmeim a repüléssel és sok egyéb dologgal kapcsolatban, kár volt aggódni, minden nagyon jól sikerült. Ezt igyekszem eszembe vésni a jövőre nézve.
Meg kell említenem valamit, mert volt pár privátban írt reakció, amit nem értek: ezek szerint “milyen jó neked, hogy van pénzed nyaralni rokkantként” és “irigyellek, hogy repülővel utazgatsz”.
Nos, kedvesek, lehet engem irigyelni és ennek hangot is lehet adni, bár soha nem fogom megérteni, miért kell más emberre irigykedni, és azt sem, hogy miért kell más örömébe belerondítani. Én nem irigykedem azokra akiknek 1-2-3 gyerekük van, sem azokra, akiknek 4-5 unokájuk van. Nem irigykedem az egészséges emberekre, és nem irigykedem úgy általában senkire és semmire. Ez az egyik legrosszabb tulajdonság, családok, kapcsolatok, barátságákok megmérgezője.
Szálljon magába az, akinek ez a bekezdés szól, és foglalkozzon nyugodtan a saját életével. 😉
A legjobb volna pedig, ha mindenki elfogadná az életét olyannak, amilyen. 🤷♀️
