Ismét nehéz éven vagyok túl, éppen ezért nem mondhatom, hogy kíváncsian várom az újat.
Szinte az egész évem arra ment rá, hogy megműtenek-e?, és ha igen, mikor?, és ki?. Végül minden jól sikerült, ezáltal a fájdalmaim 70%-a elmúlt, nem kell hormont szednem és a labor leletem is egyre jobb. 🙏
Voltak csalódások és apró örömök, év végére pedig az emberekbe vetett hitem is visszatért. 💚 Egy életre belém vésődött, hogy semmilyen körülmények között nem szabad feladni, mert mindig mindenre van megoldás még akkor is, ha elsőre úgy néz ki, hogy vesztettünk.
Szerencsés vagyok, mert az SM egész évben békén hagyott (sajnos volt helyette más jelentkező), és ugyan most év végén megmutatta, hogy bizony itt van még, azért jól boldogulok a mindennapokban, a szédüléshez/látászavaroz meg úgyis hozzászoktam már. 😵🤷♀️ Januárban megyek MRI vizsgálatra, hogy az Ocrevus engedély elindulhasson a maga útján 📩, hogy azután áprilisban ismét megkaphassam, ezúttal már a nyolcadik adagomat. 🥰 Januárban a reuma kórházba is hivatalos vagyok, oda is jó híreket viszek majd, hiszen elhagyhattam egy igazán erős fájdalomcsillapítót, hála műtétnek, a Jóistennek, az orvosnak, vagy nem is tudom kinek… 🙏
Az idei év nehezen indult szabadtéren, hiszen keveset tudtunk jönni-menni, hol a férjem-, hol az én betegségem miatt. Nyár derekára összeszedtük magunkat, voltunk biciklizni, fürdeni/úszkálni a Velencei-tóban, és az őszi nyaralás volt életünk legjobb utazása, mely méltó megünneplése volt a tizedik házassági évfordulónknak. 🚴♀️🚴♂️🏊♀️🏊♂️🎈🎁💞 A barátainktól kapott hosszú hétvége és a különféle kiállítások/múzeumok, már csak habcsókok a tortánkon, mely összességében nagyon finomra sikeredett. ❤💑
Azt kívánom, hogy a következő év legalább olyan minőségben teljen el, mint az idei, és akkor nem lesz okom panaszra sem. 🙏😊
