A betűk csak sokasodnak

A napjaim egyhangúan telnek. A délelőttök elmennek a kezelésekkel, melyek kedden és csütörtökön átnyúlnak a délutánba is. Nagyok jól szervezett rendszer van, az embernek csak tartani kell magát a kiadott időpontokhoz, és megy minden gördülékenyen. Néha egy-egy fennakadás belefér, de a későket nem szeretik, alapos indok kell, hogy mégis fogadjanak.
Ma kis-vizit volt, ami azt jelenti, hogy a kezelőorvosok és az osztályvezető főorvosnő jött (nagy-viziten a professzor úr is itt van). A mai viziten megtudtam, hogy már egy harmadik versenyző is ringbe szállt, ezt SNSA-nak hívják. Ez egy gyűjtőnév (vagy mi), amikor nem tudni, hogy mi a baj (mert sokféle a tünet), de az biztos, hogy autoimmun, meg hogy reuma. 🤷🏻‍♀️ És az is biztos, hogy fáj. Tegnap kezdődött az állkapcsommal. Talán túl erős volt a lézer, vagy kemény volt a zsemle héja, nem tudom, de embertelenül fájt. 😭 Reggelre lenyugodott, kibírhatóra mérséklődött. Viszont úgy keltem fel, hogy megint minden ízület egyszerre fájt, plusz a derekam nagyon-nagyon fájt. A gyógytornán mindig azt a testrészt tornáztatjuk, amelyik jobban fáj (kivéve az állkapcsot, mert arra itt nincs torna), ez ma a derekam lett. Az egyik gyakorlat közben nem bírtam tovább, elsírtam magam. A levezetés után visszasántikáltam a szobába. Ekkor jött a vizit, kérdezték is, hogy hogy vagyok, de válaszolnom sem kellett, mert látták rajtam. Azért elmondtam, hogy megint minden fáj, és különösen nagyon fáj az állkapcsom és a derekam. Az osztályvezető főorvosnő döntött (a kezelőorvosom helyett), nem várnak tovább, elkezdik a kezelésemet. 🙏 Szinte azonnal kaptam egy fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő infúziót (ebből még négyet fogok kapni), valamint szóba jött még egy tabletta, amit meg kellett kérdezni a neurológusomtól, hogy kaphatom-e az Ocrevus mellett. Később hozták, még délben be is vehettem az elsőt, és majd lefekvés előtt fogom beszedni a másodikat. Holnaptól 2×1-et szedek ebből a nonszteroid gyulladáscsökkentőből. Persze ettől még fájnak az ízületeim (korántsem annyira, mint reggel), de már az a tudat, hogy nem hagynak tovább szenvedni, segített a továbblépésben. Az infúzió hatásos volt, a tabletta hatásos lesz (az optimizmus meg visszatért). 🙂 Tegnap este és ma reggel is nagyon magam alatt voltam. Kimerített a hónapok óta tartó fájdalomhalmaz, és nehezen viseltem azt is, hogy bár egyik vizsgálat megy a másik után, mégsincs kézzel fogható eredmény, nincs meg a baj forrása. Eddig bírtam, tovább nem megy. 😭 Az egyik szobatársam mondta, hogy még a szám is falfehér volt, ő attól félt, hogy össze fogok esni. Megnyugtattam, hogy ilyesmit nem szoktam csinálni, viszont ha nagy a baj, akkor mindig falfehér vagyok. 🤷🏻‍♀️ Szerencsére túljutottam rajta, a fájdalmaim enyhültek, most már minden rendben lesz (remélem).

Jövő hét szerdáig maradok a kórházban. Addig lesz még egy hasi ultrahang, egy ultrahang az állkapcsomra (ha minden igaz), lesz széklet vizsgálat (hogy van-e benne vér), és lesz vérvétel is a csontritkulás miatt meg egy másik vérvétel, ami a legelsőnek lesz a kontrollja. A kezelések szerdáig folytatódnak, meglátjuk mennyit segítenek, mert eddig csak fokozódtak a fájdalmak. Erre azt mondják, hogy teljesen normális, a lassú javulás az ötödik kezelés után kezdődik, és az utolsó utáni második héten fejeződik be (tehát majd otthon).
Meglátjuk. 🤷🏻‍♀️🙏🤔