Beszéltem az orvosommal, aki jövő héten szabadságon lesz, ezért a fontosabb tudnivalókat elmondta. Amíg itt vagyok, még két vizsgálatot tudnak elvégezni (hasi UH és szemészet), a többit lábon kell kihordani… Visszajövök majd egy vérvétel-, és egy MRI vizsgálat miatt. El kell mennem egy teljes gasztroenterológiai kivizsgálásra.
A biológiai terápiám az Ocrevus marad, mellette már kapom a nonszteroid gyulladáscsökkentőt, és hétfőn beállítanak egy bázis terápiát is, ami vagy injekció lesz vagy tabletta (ugyanaz a hatóanyag), ez a nap meglepetése lesz. ? A neurológusommal mindenben egyeztettek. Azért született ez a döntés, mert az idegrendszerem jelen állapotában történő megőrzése fontosabb, mint az ízületeim. A fájdalmaim így is csökkennek, esetleg el is múlnak, és a bázis-terápiának is van “állagmegőrző” hatása.
Örülök neki, hogy így alakult, mert nem az számít, hogy szeronegatív RA, vagy SPA, hanem az, hogy nem fáj. Már most is sokat javult az infúziók hatására (még lesz kettő), és kb. 2 hét múlva már az új gyógyszerek is hatni fognak.
Ez nem egy könnyű történet. Nem könnyű, mert nagyon nagy fájdalmakkal jár, és ez csak rosszabb lesz. Ti, akik ezt a blogot olvassátok tudjátok, hogy az elmúlt 2 évben nem kímélt az SM. És az is igaz, hogy a neuropátiás fájdalom az SM miatt jött elő. Csak amíg arra beveszem a gyógyszert és elmúlik, addig ezekre a fájdalmakra marékszám is szedhetem a fájdalomcsillapítót, nem múlik el csak ezektől a speciális gyulladáscsökkentő szerektől. ? Szóval, ha engem kérdez valaki, az SM sétagalopp ehhez a betegséghez képest.
