Áramkimaradás

Zavar van a rendszerben. Az enyémben. Hónapok, vagy inkább évek óta? Talán már senki sem tudja erre a választ. 🤷🏻‍♀️ Talán már mindegy is milyen válasz érkezne erre az értelmetlen kérdésre. Hiszen már nem tervezek előre, próbálok egyik napról a másikra élni.
Azt hiszem az erőm utolsó foszlányait elvitte a látóideg gyulladás. Előtte antibiotikumot szedtem a fogamra, a szteroidot pedig vasárnap fejeztem be. Bőr gyilkos keverék, tele vagyok kikezelhetetlennek tűnő gombával, kiütéssel, bőrfájdalommal, a jobb lábfejemről pedig szinte az összes bőr lehámlott. 😖 A fáradtság olyan méreteket öltött, mint még soha, van, hogy a telefonomat sem bírom megtartani, és van, hogy gondolkozni, beszélni sincs erőm. Hétfőn az egyensúlyom is cserben hagyott, azóta fekete foltos a lábam, mert a padok és az emberi testrészek nem barátok… 😖

Tegnap reggel óta hol itt, hol ott zsibog/zsibbad/hangyamászós, vagy éppen érzéketlen. Volt úgy 1,5-2 óra, amikor nem éreztem a teljes lábfejemet. Ilyesmi mostanában többször is előfordult, valamiért mégis ez az eset tette fel az i-re a pontot.
Belefáradtam az SM-be. 😣

Elcsigázott a sok zsibbadás/érzés-kiesés, a félvakság, fájdalom és tehetetlenség. Állandó feszült figyelemben élek az egyensúlyom hiánya miatt, de mostanában mégis többször megütöttem magam, ami egy kicsit sem esett jól.
Nem tudom, hogy hol lesz ennek a vége, vége lesz-e egyáltalán ennek a rohamtempóban történő rosszabbodás sorozatnak? Jelenleg nem hiszek abban, hogy az Ocrevus talpra állít, mert szerintem nincs olyan szer, amely ki tudna rántani ebből a helyzetből. 😭

Úgy érzem, hogy a vonat csak robog tovább, én meg lemaradtam róla, csak állok és nézem, ahogy elmegy mellettem a saját életem.