Ma egy nagyon izgalmas kiállításon jártunk a férjemmel. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de amióta autoimmun beteg lettem, sokkal jobban érdekel, hogy hogyan működik az emberi test, ezen belül is az engem érintő szervek, szervrendszerek működésére vagyok kíváncsi. Ezért aztán, amikor először hallottam a Body Worlds kiállításról, nem volt kérdés, hogy szeretném megnézni. Igen ám, de jött a Covid nevű rémálom, ami mindent keresztülhúzott, többször is. Végre idén eljutottunk, és kb. tátott szájjal néztem végig a tárlatot. Volt ott minden amire kíváncsi voltam, és sajnos olyan is, amire nem.
SM betegként persze az idegrendszer érdekelt a legjobban, sok dolgot láttam, és tanultam erről a végtelenül bonyolult és nagyszerű rendszerről. Az emberi agynál érdekesebb dolog talán nincs is a világon.
Bonyolult, tekervényekkel teli, ráadásul ahhoz, hogy működjön, “mozgásban” kell tartani. 📚
A másik, ami számomra érdekes, az az idegrendszer, melyről álmomban sem gondoltam volna, hogy így néz ki:
Ez a preparátum lenyűgöző. Nincs a testnek olyan szeglete, amit ne felügyelne a központi idegrendszer. Mást ezt tudni, és megint más látni a saját szememmel. A szememmel, mely többször is volt már látóideg gyulladás áldozata.
A két látóideg, amely a látási információkat közvetíti a szem retinájából a központi idegrendszerbe, az agyalapi mirigy előtti részben kereszteződnek, majd a látókötegben folytatódnak. Ha ez az ideg begyullad, vagy nem látunk, vagy kettős látás alakul ki, vagy tiszta homály lesz minden. Kettős látásom még nem volt, de volt “szerencsém” 20%-os látáshoz (0,2 látásélesség), jelenleg pedig 40-50% között ingadozik (nem tudni mitől függ, hogy gyengébb vagy jobb a látásom). Azért meg már csak imádkozni tudok, hogy ennél rosszabb ne legyen… 🙏
SM betegként a gerinc érdekelt még, persze ezt is le kellett fényképezni, ha már egyszer ott jártunk. Rengeteg képet készítettünk, de nekem ez tetszik a legjobban,
mert ebben minden benne van.
Érdekelt még a tüdő az asztmám miatt (az nagyon durva, amit a cigaretta művel a tüdőnkkel), érdekeltek az ízületek a reuma betegség miatt (itt egy kép a nagyon bonyolult kézfejünkről).
És nem érdekeltek a magzatok, melyek mindenféle figyelmeztetés nélkül kerültek a szemünk elé. Volt olyan korú is, akit mi elvesztettünk, hát mit mondjak, mély gyomros volt. Persze tudom-tudom, ez is hozzá tartozik az élethez, de akkor is… 😭
Végül pedig egy írást szeretnék mutatni. Azt eddig is tudtam, hogy a stressz ártalmas, de ez az írás még így is mellbevágó volt.
Bevallom, a 1,5 órás szinte egyhelyben toporgás enyhén szólva kikészített, mégis megérte minden másodperc, amit ott töltöttünk. A fáradalmakat mostanra nagyjából kihevertem, holnapra pedig el is felejtem, viszont nagyon sokat tanultam, mondhatni, kicsit jobban megismertem magamat. Ezúttal belülről. 😉
