Az elfogadás szintjei

Két hónap híján 7 éve lettem SM beteg. Úgy gondolom, hogy volt időm arra, hogy elfogadjam ezt az állapotot. Mégis, azt vettem észre, hogy időről-időre fellázadok ellene (ez nem tudatos). A jelenlegi tüneteim karácsony körül kezdődtek, és szedtem rá vitaminokat, Ligetszépét, nem olyan régen szteroidot is. Gyengeséggel kezdődött, majd jött a zsibbadás, aztán az iszonyú fájdalom, és jelenleg görcsös fájdalom van gyengeséggel. Az egészben, a semmihez sem hasonlítható fájdalom volt a legrémisztőbb, volt is miatta félelem, pánik, kiborulás. Számomra eddig ez ismeretlen volt, 9 napja keresem a fájdalmaim okát. Ez idő alatt beszéltem az orvosommal, a háziorvossal (el is mentem hozzá), voltam az ügyeleten, és ismét beszéltem az orvosommal (holnap el is megyek hozzá). Nagyon nehezen fogadtam el, hogy -a megemelt, neuropátiára szedett tabletta mellett- rendszeresen fájdalomcsillapítót kell szednem ahhoz, hogy enyhüljön a fájdalom. Napok óta Algopiryn injekción élek (vízben feloldva megiszom) , van, hogy egy is elég, és előfordult, hogy kettő is kevés volt.

Nehezen fogadom el, hogy miközben nagyon sokat teszek magamért (torna, kímélő életmód, stresszmentesség, lelki megtámogatás), az SM újra és újra lecsap, gúzsba köt és meggyötör. Közben pedig egyre jobban izgulok a hatodik hete beadott Ocrevus kérelem miatt. Hiszen ennyi idő alatt akkor is meg kellett volna érkezni a válasznak, ha azt valaki gyalog hozná el, tyúklépésben…

Szóval rájöttem, hogy az elfogadásnak több szintje van. Eleinte volt a tagadás (abszolút nem fogadtam el), aztán nagyon mérges voltam (miért pont én?), aztán kicsit depressziós lettem miatta, végül pedig elfogadtam, hogy ez van, ebből kell kihozni a legjobbat. Most meg (és azt hiszem újra meg újra), fellázadok ellene. Hiszen elfogadtam már, élem (élném) az új életem, tanulom magam, és mindemellett fejlődöm, céljaim vannak, boldog vagyok. Akkor meg mi a fenét akar tőlem ez a két betűs izé????

Nagyon bízom benne, hogy rövidesen vége lesz ennek az egy hónapja tartó rémálomnak, és visszatér az életembe az elfogadás! ?