Ritkán hallani ilyet a számból, de most ez van. Az van, hogy mindig jön valami, ami megakasztja az amúgy nem túl nagyravágyó terveimet.
A gyógyszer allergia meteorként robbant be az életembe, és úgy hiányzott, mint a hátamra a púp.
Tudjátok jól, hogy mindig bízom az orvosokban, de egy kiütéses betegség miatt, most elvesztettem a bizalmam. 😞 Az történt, hogy beszéltem egy háziorvossal telefonon, aki ilyet nem is hallott még. ❓ Aztán másnap elmentem személyesen egy másik háziorvoshoz (nálunk minden nap másik háziorvos van), aki hallott már ilyet, de segíteni nem tud. ❓ Ezek után, végső elkeseredésemben írtam a neurológusomnak, aki azonnali vizsgálatot javasolt a bőrklinikán. El is vitt a férjem, fel is vitték a betegségeket (hiányosan), a gyógyszereket, és az előzményeket (hiányosan), majd a rezidens orvos megvizsgálta a bőrömet, amit nem ítélt súlyos esetnek (“higgye el, rosszabbat is láttam már”), majd lecserélte az allergia gyógyszeremet, adott egy kenőcsöt (amit pikkelysömörre használok rendszeresen), és mára vissza rendelt.
A hétvégén a tüneteim fokozódtak, újabb kiütések jöttek, a korábbi kiütések alatt bevizesedett a bőröm (nem kicsit), így nagy várakozással mentem a kontrollra, hogy végre lesz érdemi segítség. 5 óra (❗) várakozás után megvizsgált egy másik rezidens orvos azért, hogy elmondja, én sok gyógyszert szedek, ezért nem fog szteroidot adni (mintha kértem volna), és az pedig, hogy az ízületeim most jobban fájnak, teljesen normális dolog. Még megemlítettem neki, hogy az SM maradványtüneteim is felerősödtek, de félbeszakított, hogy “mi az az SM?” ⁉️… Miután elmondtam neki, megkérdezte, hogy “magának SM betegsége is van?”, miközben ott volt előtte a leleten, de az is igaz, hogy engem meg sem kérdezett… Semmiről sem. 😱
A nagy várakozásból hatalmas csalódás lett, mert ugyanazzal a krémmel engedett utamra, mint a pénteki orvos, igaz, most hígítva fogom kapni, gyógyszertárban kikeverve. Ő is vissza rendelt, de időpontot nem adott, hiszen “tetszik tudni, itt mindenkinek a magáéhoz hasonló gondja-baja van, senkinek sem tudunk időpontot adni”. Nyeltem egyet, és eljöttem.
Aztán alig vártam, hogy hazaérjek, és jól kibőgtem magam. Ezek az emberek nem veszik figyelembe, hogy sem az antibiotikumot-, sem az allergiás reakciót nem én rendeltem magamnak. Tovább megyek, egyik betegséget sem akartam, nem tehetek róla, valamiért autoimmun betegség halmozó lettem. Teszem hozzá, nem vagyok ezzel egyedül (már neve is van a halmozóknak: MAS: Multiple Autoimmune Syndrome). És azt gondolom, hol máshol kellene ehhez érteni, ha nem egy klinikán?
Ma igazán elkeseredtem, mert bár érzem ezt már egy ideje, de ma lett világos, hogy teher vagyok az orvosok nyakán a sok betegségemmel. Természetesen van kivétel, és nagy tisztelet jár nekik, de a többség úgy fél az autoimmun betegségektől, mintha magát az ördögöt kellene kezelnie…
Most pedig várom a pénteket és a csodát, hogy a pöttyök, a viszketés és a vizenyő egy csapásra elmúlnak, hogy a nap kisüt felettem ismét, és, hogy egyszer csak felébredek ebből a rémálomból…