A bakteriális fertőzésre sorban a negyedik antibiotikumot is beszedtem, és úgy néz ki, hogy ez már használ, de persze nem kiabálom el, mert sosem lehet tudni, mi lesz ennek a vége. 🤔 Lényeg, hogy miután a fülész által felírt gyógyszerek nem segítettek, beszéltem a heti 1x ügyeletet tartó (nyugdíjas) háziorvosommal, aki felírt egy másik hatóanyagú-, de a kitenyésztett baktériumra hatásos antibiotikumot. Talán most már befejezhetjük a bélflórám nyírbálását, és az orrom sem lesz bedugulva többet. 🙏
Ezzel nagyjából egy időben kezdett fájni a bal szemem , melyhez mostanra már társult a jobb is, de a szemész nem talált semmit 🙏. A biztonság kedvéért adott egy beutalót a kórházi szemészetre, de azt is mondta, hogy figyeljem magam, mert a fájdalom a hosszan elhúzódó felsőlégúti fertőzés következménye is lehet. Abban maradtunk, ha az utolsó antibogyó beszedése után 2 héttel még mindig fáj a szemem, akkor nézessem meg a kórházban is. A Pszeudotumor Orbitae (?) kezelése óta nem voltam nála, így most tudtam meg azt is, hogy ez a megfoghatatlan “izé” is egy autoimmun betegség, és leginkább társulni szokott egy már meglévő autoimmunhoz, önmagában ritkán fordul elő. Na, szuper, ha egyáltalán az volt a bajom, akkor egy újabb kórság a gyüjteményemben… Szerencsére a neurológusom felvállalta ennek kezelését, és azóta tényleg nem fájt a szemem, egészen mostanáig. Ja, és a szemész most megmérte, a kidülledés is visszahúzódott teljesen (ezzel mondjuk meg is dőlt a klinika azon állítása, miszerint én kidülledt szemmel születhettem…; amiről persze én tudtam, hogy nem így van). Ennyit a szememről meg a fertőzésről, remélem több szót nem kell ejteni róla.
Azt már írtam, hogy a neurológusomat kinevezték kórházigazgató helyettesnek, és új orvosom van. Jelenleg igyekszem egy Ocrevus infúzió időponthoz jutni (az SM nővér segít ebben), és majd akkor találkozhatom is vele. Van néhány kérdésem hozzá, és jó volna tisztázni, hogyan tudok hozzá fordulni, ha gondom van, de nyilván ezt is megtudom hamarosan.
Úgy érzem a kórházi reuma orvos feladta a “küzdelmet” velem kapcsolatban. Miután nem tud nekem biológiai terápiát adni, úgy érzi kezelni sem tud, hiszen a keresztcsonti gyulladást nem tudja megállítani. Bárhányszor megyek hozzá, mindig ugyanaz a panaszom (fáj a derekam és keresztcsontom), és mindannyiszor elmondja, hogy biológiai terápia hiányában nem tud segíteni rajtam. (Arra azért kíváncsi lennék, hogy ezen szerek megjelenése előtt hogyan segítettek a betegeken, de azt hiszem, ezt soha nem fogom megtudni.) Kértem időpontot a helyi reumatológushoz, hátha neki van valami ötlete, hogyan szabadulhatnék meg ettől a kínzó érzéstől, és ugyan kaptam egy dátumot, de leszidást is adtak mellé, merthogy 1 éve nem jártam náluk… Miután a rövidtávú memóriám hatodszor is eltünt, nem is emlékeztem arra, hogy ilyen régen nem voltam ott, de nem is gondoltam rá, hogy a kórház mellett még hozzájuk is járnom kéne. Mindegy, az október végi vizit alkalmával ezt is tisztázni fogom.
Anyósom dolgát viszont sikerült elrendezni, Alzheimer diagnózist kapott és 3 új tablettát. Nem tudom elmondani, milyen hálás vagyok a doktornőnek, hiszen olyan gyökeres a változás, hogy el sem akarom hinni. 🙏 Most már igazán könnyű dolgom van az eddigiekhez képest, és abban bízom, hogy sokáig így is marad mind a kedélyállapota, mind a fizikai állapota.
Szívem szerint tájékoztatnám a helyi pszichiátert, hogy abban igaza van, hogy a demencia nem gyógyítható, de mégiscsak lehet segíteni a páciensen, és mégsem a hozzátartozónak kell antidepresszánst szedni (ahogy ő “kedvesen” javasolta nekem), hogy könnyebbek legyenek a napok. De persze erre nem fordítok energiát, meg rosszul is venné ki magát, hiszen én nem tanultam orvosnak, csak másképp gondolkozom, mint a nagy többség. Szóval, nem szedek antidepresszánst más baja miatt, de a lehetőségeimhez mérten segítek rajta, ahogy jelen esetben is kerestem-, kutattam-, megtaláltam-, és kijártam az utat. 💪🏻
