Tegnap sikerült a CT lelettel együtt visszamennem a fülészetre, ahol is az orvos nem kertelt, elmondta, hogy meg kell műteni az arcomat, mert a bal arcüregem el van záródva, és a jobb oldalon a garatfalon gennycsorgás látható. Az orrdugulás a végjátékhoz közeledik, hétfőn megyek a kórházba megbeszélni a FESS műtét időpontját. Volt már ilyenem 23 évvel ezelőtt, szóval maga az eljárás nem ismeretlen előttem. Akkoriban 1 éjszakát töltöttem kórházban (egy másikban, mint most) a 62 perces altatásban végzett műtét után. Hétfőn megtudom, hogy most hogyan lesz, de az tény hogy, akkoriban még nem voltam SM beteg, sőt, akkoriban hírből sem ismertem semmilyen autoimmun betegséget, jelenleg meg van 4 féle… Azért remélem ez nem lesz akadálya a megkönnyebbülésnek, ugyanis a szakrendelőben az orvos nem kérdezte meg, hogy van-e valamilyen betegségem, szóval erről még nem tudnak…
A derekam a gyógytorna hatására magától kezdett el javulni, ami kész szerencse, mert a reuma kórházból nem is jelentkeznek, az orvos a telefont nem veszi fel, e-mailre nem válaszol, ami valljuk be elég fura, főként, hogy ő ragaszkodott a befekvéshez, én csak rábólintottam. Sok mindent megért az ember, ha van magyarázat, de szó nélkül eltünni, miközben a beteg várja, hogy felhívják, nem szép dolog. Azt elhatároztam, hogy az életemet úgy alakítom, ahogy nekem megfelel, többet nem várom vigyzállásban a telefont, ha meg mégis szólnak, beillesztem valahová a befekvést, de ha nem lesz kezelés, úgy is jó lesz. Az értelmetlen várakozást nem bírom, és az az igazság, hogy tiszteletlenség is így váratni valakit. 🤔
