Két év-, és „tonnányi” feleslegesen beszedett fájdalomcsillapó után kiderült, hogy a keresztcsonti gyulladásra van gyógyszer! Nem, nem biológiai terápia (amivel a reuma orvos régóta nyaggat), hanem egy egyszerű tabletta. Kb. 1 hónapja szedem, a reuma orvos írta fel és sok reményt nem fűzött hozzá, amolyan „minden mindegy” alapon kaptam. Amikor elolvastam a tájékoztatóban, hogy mire való, meg is lepődtem, hogy eddig miért nem ezt adták, mert ez a gyógyszer a keresztcsonti ízület gyulladására lett kifejlesztve. Az igaz, hogy ez nem 3800 Ft-ba kerül, hanem 320 Ft-ba, és míg az első mellé havi 2-3 doboz 8000 Ft/doboz fájdalomcsillapító tapaszt is elhasználtam, addig emellé még egyszer sem kellett ragasztani. Tehát, havi kb. 20 ezer Ft helyett 320 Ft, és a beteg köszöni, jól van. Na, ez a nem mindegy! 🤔
Sikerült felíratni és kiváltani az Ocrevust, most már csak meg kell kapjam, és 6 hónapra ez a teher is lekerül a vállamról. 🙏 Rövidesen ez is eljön és nagyon bízom benne, hogy választ kapok minden kérdésemre és, hogy nem marad kétség bennem a jövőt illetően. Mindegy, hogy maradok vagy mennem kell, de a bizonytalanságnak vége lesz, és az nagyon jó lesz. 👌
Apám temetése is megvolt, és bár nem mondható, hogy „rendben lezajlott”, de legalább túl vagyok rajta.
Annak ellenére, hogy engem árultak el, most a rokonok úgy viselkedtek, mintha én lennék az áruló. Annak ellenére, hogy egyszerű temetést szerettem volna egy bűnös embernek, az egyik rokon által az egekig lett magasztalva, mintha egy áldott jó ember lett volna. És annak ellenére, hogy nem akartam gyengeséget mutatni, a bal lábam fogta magát és lebénult, segítség nélkül lépni se tudtam volna. 🤐
Azért viszonylag hamar rendbejöttem -örök hála a férjemnek-, csak a lelkem, az háborog még egy tengernyit. Mert a méltatlan gyermekkor, meg a méltatlan fiatalság, aztán az évtizedes terápia, az elhagyatottság, és sorolhatnám még napestig, vagy akár holnap estig.
A fentiek miatt a pszichológusomat is fel kellett keresnem, és úgy néz ki, maradt még néhány feldolgozatlan fejezet, melyeken már dolgozunk, és amint tudom, ezeket is „fiókba teszem”. S ha már feldolgoztam mindent, talán, biztosan visszatér az a híres/hírhedt optimista hozzáállásom, mely most kicsit elveszett, vagy továbbállt, vagy csak bújócskázik velem… 🫣