A harmadik látogatás a bőrklinikán igen érdekesre sikeredett, és mivel segíteni nem tudtak, nem is megyek többet oda. Történt ugyanis, hogy reggel 6:45-re érkeztem, 7:00-kor beírtak a recepciónál, majd 13:45-kor szólítottak. 😡 Egy szakorvoshoz kerültem, aki végnézte a rólam a számítógépbe beírt kórelőzményt, majd megkérdezte tőlem, hogy miért nem volt szövetminta-vétel, hoztam-e a vérvétel eredményét, és miért jöttem vissza, ha javultak a tüneteim? 😯 Levegőt sem kaptam, és hirtelenjében semmilyen válasz nem jött ki a számon, mert amit ezekre válaszolni tudtam volna, az kimerítette volna a bántalmazás fogalmát, pedig én nem vagyok olyan… Egyrészt, mert tudom, hogy milyen érzés, másrészt, mert kultúrált embernek tartom magam.
Annyit azért megjegyeztem, hogy senki nem vett szövetmintát, nem kaptam beutalót vérvételre, és azért vagyok itt, mert a kollégája visszarendelt. 🤷🏻♀️ Hozzátettem még, hogy ha tudom, hogy ennyit kell várni, akkor biztosan nem jövök el az én betegségeimmel. 😣 Ekkor már majdnem elsírtam magam, de a büszkeségem erősebb volt, a könnyeimet csak később engedtem szabadjára. 😭 Elolvasta még egyszer a képernyőt (vagy csak úgy csinált), elnézést kért a hosszas várakozásért, majd megnézte a bőrömet a kritikus helyeken. Egy újabb krémmel utamra bocsátott és azt mondta, csak akkor jöjjek vissza, ha 1 hét alatt nem múlik a bőrtünetem. Bár nem múlt el teljesen, nem mentem többet vissza, ami talán az előzmények ismeretében érthető is.
Elmentem inkább fül-orr-gége kontrollra, ahol viszont megdöbbent az orvos, hogy nem volt allergia vizsgálat 😱, így be is utalt gyorsan. Oda július közepén fogok menni, addig továbbra is emelt allergiagyógyszer szedést javasolt. Szerencsére a polipom 🐙 maradt az eredeti méretében, így mostanában nem kell kontrollra mennem, csak ha történne valami.
A héten voltam koponya-, és lumbális gerinc MRI vizsgálatokon. Míg az első eseménytelenül zajlott kb. 20 percben, addig másnap a derekamat nagyon sokáig vizsgálták. Ott kaptam kontraszt anyagot is, amit 5 helyen próbáltak beadni, és ugyan ment egy kevés a szövetekbe is, az ötödik szúrás jónak bizonyult, és onnantól már nem tartott sokáig az egész procedúra.
Igazság szerint már napok óta csapkodom/húzom a bal lábamat, igaz nem feltünően, de számomra jelzésértékűen. Aztán itt van még a szédelgés, ami helyváltoztatáskor tör rám, de ez sem feltűnő, csak amikor fekvésből állok fel, olyankor kritikán aluli, még jó, hogy otthon tudok kapaszkodni. És tegnap, a legrosszabb rémálmom vált valóra, mert amikor az MRI vizsgálatról jöttem ki, már láthatóan húztam a lábamat, és úgy 50 méter séta után elzsibbadt a teljes bal lábam combtőtől a talpamig mindenhol. 😱 Legrosszabb élményként a lábujjaim is el voltak zsibbadva, és erre a 12 éves SM pályafutásom alatt még nem volt példa, legalábbis nem emlékszem ilyenre, szóval, eléggé berezeltem…
Ma fontos jelenléti dolgom volt a munkahelyemen, de amikor hazahoztak, első dolgom volt telefonálni az orvosomnak, hogy időpontot kérjek vizsgálatra. Ő megkérdezte, hogy van-e sürgős vizsgálni való, én elmondtam a tegnap történteket, meg hogy ettől eléggé megijedtem, ezért amikor ügyeletes lesz, most vasárnap, megyek és megvizsgál. Igaz, hogy mára szinte teljesen elmúlt a lábzsibbadás, de túl sok olyan tünet volt mostanában, ami azt jelzi számomra, hogy valami zavar van az éterben, oda kell figyelnem a jelekre.
Jövő héten hétfőn pedig, ha minden jól megy, megkapom a JAK-gátlót a reuma klinikán. És ha minden jól megy, akkor végetér a 2 éve tartó kínzó fájdalomcunami. Persze, csak ha minden jól megy… 🙏🏻