Két napja szinte csak fekszem, olyan szinten elege van az idegrendszeremnek a frontokból.
Mostanában minden kedden és csütörtökön fizioterápiára járok, melyben masszázs, torna, különféle ultrahangos-, és interferon kezelések vannak (a sokízületi gyulladás fellobbanása miatt). Tegnap a tornára már be sem tudtam menni, olyan fáradtság jött rám. A kezelést végző hölgy meg is kérdezte, segítsen-e felkelni és öltözködni, mert az interferon (elektromos) kezelés alatt olyan érzésem lett, mintha elütött volna egy kamion. Szerencsére a férjem hazahozott, és azóta gyakorlatilag fekszem. 😴 Ma hajnalban azért keltem fel, hogy a munkámban behozzam a lemaradást, a héten ugyanis nem jeleskedtem abban sem. 😞 Még mindig van egy tetemes elmaradásom, ezért holnap is dolgozni fogok. 🤷🏻♀️ Nem panaszkodom, mert legalább van munkám -ráadásul teljesen az igényeimhez van igazítva-, de mióta járok a kezelésekre, szombatonként is dolgoznom kell, és sajnos ez még két hétig biztosan így lesz. ☹️
Jó is történt azért, ahogy mindig is szokott. 🙂 A héten többen is azért kerestek meg privát üzenetben, mert az orvosuk tanácsolta nekik. ☺️ Sőt, olyan visszajelzést is kaptam, ami további ösztönzést jelent arra nézve, hogy folytassam az írást. Rengeteg jegyeztem van egy új könyvhöz, csak a Covid nagyon keresztbe tett az agyamnak, a memóriámnak és a fogalmazási képességemnek. Van, hogy napokig nem jutnak eszembe bizonyos fogalmak, és az is előfordult már, hogy csak bambán néztem egy-egy gondolat láttán, hogy “ezt meg ki írta és miért?”. Így azért elég nehéz oldalakat teleírni értelmes(nek tűnő) gondolatokkal.
Lényeg, hogy mindig elérkezem egy pontra, amikor azt mondom, hogy inkább nem írok tovább, inkább nem csinálom. De ilyenkor általában jön egy olyan visszajelzés, ami lelket önt belém és felvértez a következő mélypontig. 😌 Most is ez történt, csak most különösen jókor érkezett az inspiráció. 😊
