Vicces mindennapok

Nagyon “vicces” napom volt ma. MRI vizsgálaton voltam, eleinte minden rendben ment. A kontrasztanyag beadása körüli cirkuszhoz már hozzászoktam (eddig mindenki ragaszkodott hozzá, hogy a jobb karomba adja be, majd amikor ott szétdurran a véna, akkor elhiszik, hogy csak a balba tudják beadni, ott is csak egy helyre). Ha nem fájt volna annyira a vénám, már ott nevetgéltem volna egy sort. Amikor vége volt a vizsgálatnak és fel kellett volna kelni, akkor kezdődtek a gondok, mert nem tudtam magam térben elhelyezni, így egyszer visszaestem, egyszer meg oldalra borultam. Ezt én viccesnek tartottam, a nővérke kevésbé (szegény eléggé megijedt). 1-2 perc múlva úgy éreztem, sokkal jobb, ezért felálltam. Miután biztosan álltam a lábamon, el is indultam. Akkor jött a meglepi, vitt a fejem egészen a falig. Szegény nővérke, elkapta a karom, és kérdezte, hogy minden rendben van-e? Próbáltam viccesre venni, mondtam neki, hogy pedig ma még nem is ittam… ?Meghökkent ugyan, de végre elnevette magát. ? Odaértünk az öltözőhöz, végre leülhettem. Üldögéltem egy pár percet, aztán megpróbáltam elindulni, de a föld az csak mozgott alattam, így megkértem, hogy kísérjen ki. Ott aztán egy fél óra alatt összeszedtem magam, szerencsére ahogy jött, úgy el is múlt a tántorgás (még jó, mert nem volt nálam bot, a férjem meg itthon aludt az éjszakás műszak után). Egyszer már volt ilyen múlt héten hétfőn hajnalban, akkor a férjemet ébresztettem fel, mert a 2 méter széles folyosó áthidalhatatlan távolságnak tűnt, nem mertem elengedni a falat. Akkor is a semmiből jött, de mire reggel felkeltem, el is múlt.

Örülök, hogy nem lett nagyobb baj, és annak is, hogy nem estem pánikba. Egy hét múlva küldik el a kiértékelést, a történtek után az átlagostól is jobban izgulok miatta. Az Ocrevus múlik rajta. ???