Uhh…

Múlt héten voltam MRI vizsgálaton, majd vasárnap neurológiai kontrollon, mert húzom a bal lábamat. Az orvosom megnézte az MRI felvételt, amin látszik az oka majdnem minden jelenlegi tünetemnek, még a lábhúzásnak is. Alaposan megvizsgált, aztán megbeszéltük, hogy szerencsére nem romlott az SM állapotom, ellenben van egy jelentős gerincvelő-csatorna szűkületem 😱 az L IV-V csigolyák tájékán, ami idegsebészeti konzultációt igényel, és ez ezen a héten szerdán meg is fog történni a neurológusom segítségével.

Igazából tegnap szerencsém volt, mert a kórházból egyenesen a nagynénémékhez mentünk össznépi születésnapot ünnepelni. 🍨 Szerencsém volt, mert bár tudták hol voltam, és elmondtam, hogy mi lett a diagnózis, nem volt időm sajnálni magamat, mert nem tehettem meg velük, hogy rossz a kedvem.
Sokszor felmerült a téma természetesen, hogy „mi lesz most?”, meg, „hogy lesz ezután?”, és „megyünk-e nyaralni?”, de önmagamat is meglepve én nyugtattam őket. Mert jó kezekben vagyok. Mert jó helyen vagyok. Mert bizalommal vagyok. És, mert hiszem, hogy ezt is meg tudom ugrani. 🦘
Ez volt tegnap. Ma ismét orvoshoz mentem, ezúttal a reuma klinikára. Ez azt jelentette, hogy ma viszont rengeteg időm volt sajnálni magamat, és rengeteg időm volt gondolkozni. 💭 Hiába próbáltam olvasni, a gondolatam olyan vágtába kezdtek, mint szilaj lovak a pusztában, és nem hagyták, hogy az olvasmányomra koncentráljak. Az igaz, hogy jó kezekben vagyok, de valószínűleg (a reumatológus szerint biztosan) meg fognak műteni. 🏥 Egy idegsebész ott fog „matatni” a gerincvelőm közvetlen közelében… A bizalom és a hit egy pillanat alatt szertefoszlott, és átvette a helyét a merő kétségbeesés. 😱 Még jó, hogy nyilvános helyen voltam, legalább az egereket nem itattam meg. De, hogy mi lesz ezután, azt most tényleg nem tudom, a jövő egy hatalmas kérdőjel. ❓ Vagy mégsem, hiszen, ha műteni kell, műtsenek, altassanak, kalapáljanak, vágjanak, varrjanak, meg minden, ami ehhez tartozik, de… FÉLEK. 😟

Ezen a héten vasárnap fogom bevenni az első JAK gátlót (már itthon van, hozzájutni sem volt egyszerű, cserében ingyen kapom), mert meg kell várni, hogy az injekció, amit eddig adtam magamnak, valamelyest kiürüljön a szervezetemből.
Jövő héten fogom megkapni a 12. Ocrevust, ezúttal injekció formájában. Azért ettől tartok kicsit, de ha nem válik be, visszatérhetek az infúzióhoz. Reméljük a legjobbakat. 🙏🏻

Reméljük a legjobbakat! 🙏🏻🍀🤞🏻