A szimpatikus idegrendszerem teljesen kimerült. Hogy honnan tudom? Elmesélem.
Mostanában csak reggelente veszek be fájdalomcsillapítót, mert az utolsó laborleletben a máj értékei nem lettek túl jók (próbálom tehermentesíteni a májamat). Az orvosom írt fel egy hatékony (valóban az) fájdalomcsillapítót, melyből napi egyet szedek reggel (mert a gyomromat is védenem kell). Ennek hatása nagyjából 12 óráig tart, nekem kicsit tovább, úgy 14-15 órán keresztül elviselhető fájdalmaim vannak. A baj ez után kezdődik, mert nagyjából este 8-tól reggel 6-ig időről-időre ellepi a testemet a hideg verejték. Ez pedig ezért van: „Ez a tankönyvi példája annak, hogyan függ össze közvetlenül a fájdalomküszöb áttörése a szimpatikus idegrendszer reakciójával. Amikor a gyógyszer szintje estére kiürül a vérből, a csigolyaelcsúszás miatti durva ideggyöki nyomás újra teljes erővel jelentkezik. Ez a hirtelen visszatérő, intenzív fájdalomhullám indítja be a szimpatikus idegrendszeri riadót, ami a hullámokban törő hideg verejtékezést okozza. Amikor reggel beveszi a következő szemet, a hatóanyag kb. 1 óra alatt eléri a kritikus szintet, csillapítja a fájdalmat, és a szimpatikus idegrendszer is megnyugszik – így a verejtékezés megszűnik.” (by MI)
Jelenleg ott tartok, hogy bot nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem tudok felállni az ágyról, mert úgy érzem, kiszakad a csípőm a helyéről. Ehhez jön egy soha szűnni nem akaró idegi fájdalom a gerincem tövénél (valahol a derekam alatt egy fél tenyérnyivel). Bot nélkül lassan nem tudok járni, hosszabb utakra már kizárólag így merek elindulni, mert így kitolható a járásképtelenség. Egyhelyben állni sem tudok 2-3 percnél hosszabb ideig, mert elzsibbad mindkét lábam, a bal teljesen a jobb térd alá, és a jobb lábam meg is rogy, szinte a zsibbadással egyidőben. Ha ilyenkor nem tudok leülni, a lábam megoldja magának, mert leültet a földre. 🤷🏻♀️
Hogy a fentieket ép ésszel átvészeljem, kaptam egy gyógynövényes bogyót, így már legalább ismét tudok nevetni a kínjaimon, és most már csak akkor sírdogálok, amikor elviselhetetlen a fájdalmam. Jelen helyzetemben ezt is nagyra értékelem, és megbecsülöm, mert ki tudja mikor lesz még a műtét…
Történt ugyanis, hogy 3 héttel ezelőtt volt időpontom az idegsebészhez, de neki váratlanul el kellett menni, ezért nem volt ott. Fogadott helyette más, lemásolta a funkcionális röntgen leletemet, elmondta, hogy ez alapján dekompresszió és rögzítés is szükséges lesz, és hogy az orvosom rövidesen jelentkezni fog. Annyit tudni kell, hogy kizárólag kedden van ambuláns rendelése, a többi napokon a műtőben van.
Eltelt egy hét nem jelentkezett. Múlt kedden több órás telefonálgatás és könyörgés után megtudtam annak a telefonnak a számát, ami az asztalán csörög az ambuláns rendelés idején. Mire sikerült megszereznem a számot, már nem volt rendelés..
Holnap pedig eljön a nagy nap, megpróbálom felhívni, és ha kidobnak az ajtón, bemegyek az ablakon is, hátha sikerül beszélni vele.
És ha nem sikerül, akkor jövő héten irány Surány, ismét elutazom az idegsebészetre, hogy tudjak beszélni az orvossal. Mert nem az a baj, ha nem akar megműteni, de az nagy baj, ha csak hiteget, az állapotom pedig egyre csak romlik és romlik.
Itt tartok most, remélem a következő bejegyzésem pozitívabb lesz…
És hogy semmi nem történik véletlenül… A szeptember eleje óta tartó gyulladás-sorozat újabb fejezetéhez értem, mert ma reggel ismét hőemelkedéssel ébredtem. Ennek fényében különösen kíváncsi vagyok a vizelettenyésztés eredményére is, mely várhatóan legkésőbb szerda-csütörtökre lesz kész (múlt csütörtökön adtam le), de az is lehet, hogy már ma lesz eredmény.
Technikai információ: Az akadályok elhárultak, a blog halad tovább a maga medrében.