A vesemedence gyulladás az egyik legrosszabb betegség. Tapasztalatból írom, most estem át rajta. Összesen 8 napig voltam lázas, ezalatt hatalmas mennyiségű lázcsillapítót szedtem be. És antibiotikumot. Hozzá napi 3-3,5 l vizet fogyasztottam el, és mást nem is nagyon.
Egy szombati napon kezdődött, az új bőrgyógyásznál telt vizit másnapján. Ott jó híreket kaptam, a bőröm jelenlegi állapota alapján nem lehet megállapítani, hogy van-e pszoriázisom, de ha visszajönnének a tünetek, akkor mehetek majd mintavételre, és kiderül az igazság. Addig is, kaptam krémeket, ha ismét begyulladna a bőröm, azzal lehet kenegetni.
Szóval, innen indultam hazafelé, amikor egyszecsak egy hatalmas gyengeség szállt meg, meg kellett állnom, bot elő a táskából, így evickéltem tovább, egyre lassabban. Elértem a férjem által megbeszélt találkahelyre, majd lerogytam egy székre, és úgy maradtam. És ugyan nagyon éhes voltam, nem tudtam elmenni a karnyújtásnyira lévő pizzaárushoz, hogy vegyek egy szelet pizzát. Megjött a férjem, hozott enni, inni, de ahelyett, hogy jobb lett volna, még fáradtabb lettem; igaz, legalább éhes nem voltam már. Innen még elmentünk élelmiszert venni, de ott már alig vártam, hogy végezzünk. Amikor hazaértünk, bezuhantam az ágyba, és úgy is maradtam másnap hajnalig.
Szombat hajnal kettőkor szörnyű hidegrázásra ébredtem (ez a tünet egy hétig maradt velem), és el sem tudtam képzelni, hogy mi bajom lehet. Ekkor még nem voltam lázas, de alig tudtam felmelegedni. Reggelre a láz is megérkezett, és felfázásos tüneteim lettek. Akkor már gondoltam, hogy baj van, de hogy mekkora, azt még csak nem is sejtettem. A vasárnap hasonlóan telt, csak ott már 38,5-ig kúszott a hőmérő higanyszála, ezért tudtam, másnap elsők között kell beszélnem a háziorvossal.
A hétfő hajnali hidegrázás iszonyatos fájdalmat hozott magával bal oldalra (vesetájékra), és a derekam bal oldalára is, ahol korábban sosem fájt. Miután beszéltem a háziorvossal okosabb is lettem, ekkor mondott diagnózist, adott antibiotikumot (2×1, 10 napig), és hagyta jóvá a lázcsillapítást, ahogy addig is csináltam (2×2 paracetamol és 2×2 metamizol felváltva). Mivel csütörtökre sem múlt sem a láz, sem a hidegrázás, sem a fájdalom, ismét beszéltem vele, aminek annyira nem örült, de végül mikor átvette az assziszenstől a telefont azt mondta, ne legyek ilyen türelmetlen, a tünetek hozzátartoznak a betegséghez, amikor abból meggyógyultam, tünet sem lesz több. Az Uhthoff SM tünetekre azt mondta, az nem hozzá tartozik, kérdezzem meg a neurológusomat. És végeredményben igaza lesz, ahogy csökkennek a betegség okozta tünetek, úgy javul vissza minden ismét, de amikor az ember nem lát tisztán, akkor jó lenne egy józan hang, nem pedig a kioktatás és terelés más orvos felé. Csütörtök éjjel a hidegrázás mellett migrénem lett, méghozzá kétoldali (azóta már tudom, hogy van ilyen), ami az utolsó csepp volt a fájdalompohárban. Kaptam migrén gyógyszert (2 éve nem volt migrénem, csak aura), és szépen lassan oldódott a fejgörcs. (A migrénnel szinte egyidőben érkezett a genitális herpesz, de már csak amolyan hab a tortán, szedem rá a gyószert, erről tudom, hogy el fog múlni.)
Ez volt a mélypont, innentől lassú javulás indult, ami ma is tart, ezért ültem gép elé.
Tegnap óta nincs lázam, és ugyan tegnap reggel még volt hőemelkedés, azóta az is megszűnt. Sokat javult az oldalam állapota, és ma hajnalban 1 hét után először nem volt hidegrázásom. Az antibiotikum bevétele után továbbra is a kiver a víz, de gondolom, majd az utolsó szem bevétele után ez is megszűnik. És hát, nagyon legyengültem. Az erőmet valahogy vissza kell szednem, mert szerdán egy újabb idegsebészhez van időpontom, harmadvéleményért.
Ezúttal magán úton, mert most erre látom a kiutat. Illetve, erre láttam, amikor lefoglaltam. Most azért bizonytalan vagyok. Mert szeptember eleje óta fertőzésből be-ki-be-ki járok, a fertőzések egyre súlyosabbak, és egyelőre nem tudni, mikor lesz vége ennek a folyamatnak. Igazából azt sem tudom, hogy ezt még ráfoghatom-e a Rinvoq tablettára, hiszen 10.02. óta nem szedem, de az is igaz, hogy amikor elkezdődött, akkor még szedtem.
Lényeg, hogy a gerincem állapota nem változott (csak egy hétig jobban fájt a vesém, mint a derekam, és a napi 8 db fájdalomcsillapító is használt valamit), tudjuk, hogy meg kellene műteni, de eddig két helyről pattintottak le, nem túl elegánsan.
Viszont, az Ocrevus december elején lenne esedékes, ami az influenza oltás miatt már így is csúszni fog, hiszen a sok gyulladás miatt egyelőre nem tudtam beadatni sem, és onnantól is várni kell valamennyit, hogy be tudjon épülni. És, ha megkapom az Ocrevust, onnantól lehetőleg 3 hónapig ne legyen semmi bajom (és szerintem a műtétet sem lehet megcsinálni), ami az én érdekem, de a műtét is az lenne…, és így tovább. Nehéz helyzetbe kerültem a mostani betegség miatt, de tudom, hogy nincsenek véletlenek. Igyekszem türelemmel fogadni a következőket, csak a fájdalom kerülne el messzire. Akkor bármeddig tudnék várni, bármire…
