Műtéti időpont

Tegnap délután (negyed órával a magánorvosi vizit előtt) felhívtak Szegedről, hogy akkor jövő héten kedden tudok befeküdni, és szerdán lenne a műtét. És hogy szeretném-e, tudok-e menni? Hát már hogy a fenébe ne szeretném!!! – kiabáltam belül, a telefonban pedig megkérdeztem, kedden hány órára kell ott lenni, megköszöntem az orvosnak, hogy felhívott, majd a vonalat bontották. Ezer meg ezer gondolat futott át a fejemen, hangosan csak azt ismételgettem a kísérőmnek, hogy az élet mekkora nagy rendező, és nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Hiszen, időpontom van egy idegsebész magánrendelésére, aki legjobb esetben is csak januárra adna időpontot műtétre. De, ha nem megyek el, akkor is ki kell fizetni a vizit díját, benne van a lemondási szabályzatban. Ha kifizitem, meg is hallgathatom. De mi van, ha összezavar azzal, amit majd mondd, és nem tudok dönteni…
Ekkor volt 30 másodperc, amikor azt mondtam: ÁLLJ meg és GONDOLKOZZ! Mérleg egyik serpenyője: jövő héten szerdán műtét, ott, ahol szerettem volna, robottal, ahogy szerettem volna – hátrány: messze van. Mérleg másik serpenyője: bizonytalan műtéti időpont. Felhívtam a férjemet, elmondtam mi történt, kértem segítsen tisztán látni. Segített.
DÖNTÖTTEM, jelentettem be a kísérőmnek, mégpedig Szeged mellett.
Ezután bementünk a magánrendelőbe, előadtuk, hogy mi játszódott le az elmúlt percekben, és azért jöttünk, hogy kifizessem a vizit díját, de a tények ismeretében, nem szeretném igénybevenni az orvos idejét. És akkor rájöttem, hogy milyen jó helyet választottam másodszorra. Mert azt mondták, hogy semmivel nem tartozom, és ők is így döntöttek volna. Teljesen kész voltam attól, hogy a mai világban vannak még ilyen Emberek, létezik még ez a hozzáállás.

Az izgalom nem múlt el azóta sem, pedig már másnap van… A döntésemen már nem rágódom, azt tegnap elengedtem, hiszen eldöntöttem, vállalom a döntésem minden következményét. Azt is megállapítottam újfent, hogy az élet mekkora rendező, a maga váratlan húzásaival. Váratlan, de most jó értelemben váratlan. Mert a derekam 4 éve fáj, idén május óta tudom, hogy meg kell műteni, azóta megjártam 2 kórházat, és majdnem egy harmadikat is…, de most (11.25.-én) meg fognak műteni.

Remélem vége lesz a 4 éves rémálomnak, és visszakapom a régi önmagam. Rajtam nem fog múlni, ez biztos.

Vélemény, hozzászólás?

Amíg nem adom fel, addig legyőzhetetlen vagyok
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.