A negyvenedik menyire más volt! Készültünk az esküvőnkre (idén már 10 évesek leszünk ❤), lombikoztunk, tele voltunk tervekkel, és rengeteget kirándultunk.
Aztán 9 évvel ezelőtt, amikor megtudtam, hogy SM beteg vagyok, egy fabatkát sem adtam volna azért, hogy megérem az ötvenedik születésnapomat. Persze, most már tudok nevetni az akkori világvége hangulatomon, de akkor minden véresen komoly volt, és elég sötéten láttam a világot. 🌚
Ahogy mondani szokták, azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán , és én itt vagyok, mondhatni, élek és virulok. 🌝 A betegséget most már kinevetem (amellett, hogy minden orvosi utasítást betartok), és akkor sem tudott megtörni, amikor használhatatlan volt a bal lábam, vagy éppen a bal szemem. 👁️ Ha olyan a bolygóállás biciklizem 🚴♀️, és a mindennapjaim részévé vált a futópados séta. 🚶♀️
A kettő között pedig volt pár nagyon durva évem, megszámlálhatatlan rosszabbodásom és többféle betegségmódosító szer is. 💊 Végül az Ocrevus bevált, 27.-én -mondhatni, szülinapi ajándékként- kapom a hatodikat. Eleinte nem hittem, hogy segíteni fog, hiszen majdnem elvesztettem a látásomat, miközben már kaptam. Az orvosom végig bíztatott, hogy jó lesz ez, csak idő kell neki, és igaza volt. Nem gyógyultam meg, de ismét élhetővé vált az életem, amiért nagyon hálás vagyok. 🙏 Vannak maradványtüneteim, és jó pár problémám, amin eddig semmivel nem tudtam javítani, de összességében véve szerencsésnek mondhatom magam. 🙏
Az elmúlt években rengeteget tanultam magamról, a határaimról és azok feszegetéséről, a kapcsolataimról és a betegségről is. Végre sikerült befejeznem egy tanfolyamot 💻, aminek köszönhetően szuper munkám lett. Vannak hosszútávú terveim, és már azon gondolkozom, mit csináljunk majd a hetvenedik szülinapomon. 🤔😁
Azonban addig is, vasárnaptól az ötvenesek táborát gyarapítom. 🎂
