Sokat morfondíroztam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert alapvetően pozitív személyiségnek tartom magamat. Viszont van, ami mellett nem mehetek el szó nélkül, nem is annyira magam miatt (öregecske vagyok már), hanem inkább a következő sclerosis multiplexszel élő generációk miatt.
Az a helyzet, hogy kb. leprásnak érzem magam amiatt, hogy az SM-et az utamba sodorta a szél. Nem először, hanem sokadszor, különben nem is írnék róla. Az SM mellett van más betegségem is, erről már többször is írtam. Az egyik ilyen krónikus nyavaja az a felsőlégúti megbetegedés (mely egyébként sokkal kevesebbszer fordul elő, amióta SM lettem), mely miatt már többször szúrták fel a fülemet, és volt egy Ik-üreg műtétem is, még az őskorban. Mióta vidékre költöztem, meglehetősen mopstoha lett a sorsom, már ami a gégészt illeti, mert itt egyetlen ilyen szakorvos dolgozik, aki úgy fél az SM-től, mint a tűztől. Legutóbb novemberben kerestem fel állandó orrdugulás-, és keserű váladékcsorgás miatt. Akkor csináltatott egy röntgent, amin semmi nem látszik, ezért azt mondta, akkor keressem fel ismét, ha a koponya MRI (amit egyébként a neurológus végeztet el, és a gégésznek fogalma sincs, hogy mikor lesz) mutat érdemi eltérést. Nos az MRI megvolt, nem mutatott semmit, de nekem még most is bedugul az orrom minden reggelre, és most is keserű váladék csurog a torkomban, sőt, mostanra mazsola nagyságú zöldes sárga darabos izéket is ki-kifújok az orromból…
A másik ilyen a nőgyógyászat. Tavaly kiderült, hogy igen súlyosan kiterjedt kismedencei endometriózisom van, és a méhemet ki kell(ene) venni, olyan rossz állapotban van. A sebész -aki ezt megállapította- egy percig sem gondolkodott az alatathatóságomon, de ő nem specialista, így a következő műtétet (méh kivétel) nem vállalta, mert ahhoz specialista kell(ene) a gyulladások miatt. Csakhogy a specialista azt mondja, ő nem műt meg, mert nincs rá oka (az én fájdalmaim, az én rendezetlen ciklusom neki nem ok, ezért írt fel egy hormont, melytől lassan már gurulok -kerekek nélkül-), szedjem a gyógyszert és várjak 3 évet, akkor majd a természet elrendezi a dolgokat a menopauzával. A gyógyszer mostanra kb. semmit nem ér, teljesen váratlanulborul fel a ciklusom, hogy aztán heteken át így is maradjon, majd pár nap múlva kezdődik minden elölről.
Ugyan mindkét szakorvosból van a közeli kórházban is, de miután a szakrendelőben vannak ilyenek, ezért a kórházba kizárólag beutalóval lehet bejutni. Azt meg ugye egyiktől sem kapok, mert nincs semmi bajom… Ez egy olyan ördögi kör, melyet -szerintem- csak az oldana meg, ha az SM betegeket olyan szakorvosok kezelnének, akik nem rettegnek az SM-től, hanem csupán egy állapotként tekintenének rá (ahogy pl. én teszem ezt minden nap). Csakhogy ilyen szakorvossal én még nem találkoztam, kivétel talán a szemészem, de ugye a kivétel erősíti a szabályt….
Tudom, hogy sokba kerülök az államnak, mert a gyógyszerem többmilliós tétel évente 2x, ha shubom van kórházi ellátásra szorulok, nem tudok teljes munkaidőben dolgozni, emiatt keveset adózom és nem fizetek TB-t, de… De nem én akartam SM beteg lenni, nem álltam sorban sehol, hogy megszerezzem magamnak ezt a sz@rt, és amíg egészséges voltam rengeteg adót és járulékot fizettem be.
Végre itt a tavasz, lehet a kertben bóklászni a kutyákkal 🐕🐕, akik emiatt a föld fölött járnak, és lehet “gyúrni” 💪 a biciklizésre is. 🚲 Csináltak a közelünkben egy jó kis kerékpárutat, már nagyon várom, hogy tekerhessünk rajta. 🚴♀️🚴♂️
