Mélypont

Többen kerestetek a blog miatt, ami bevallom, nagyon jól esett. 🥰 Nem hagytam abba, terveim szerint még sokáig szeretném írni, de..
A nőgyógyászati betegségem padlóra küldött. Nem csak egy kicsit, hanem komolyan. Talán sosem voltam ilyen mélyen, vagy csak nem emlékszem rá, mindenestre, most nem találom a kiutat; legalábbis jelenleg. Jövő héten szombaton, egy vizsgálat által közelebb kerülhetek a megoldáshoz, ami már nagyon rám férne.
A nőgyógyászati ellátás helyzete gyalázatos, egyik pofára esés a másik után. Speciális betegséghez specialistára van szükség, ez tiszta sor. De specialista nőgyógyász állami ellátás keretein belül olyan ritka, mint a fehér holló. Nekem konkrétan 1,5 évembe telt eljutni egyhez, így lett ceruzával bejegyzett (tehát nem biztos) műtéti időpontom novemberre. Hogy közben mennyit híztam a hormontól amit szedek, az senkit nem érdekel (sőt, vannak akik beszólnak a hízás miatt). Hogy ezalatt hogyan éltem/élem az életemet az szintén érdektelenség tárgya. Egy valami számít: fizess vagy neked lesz rossz… És miután nem tartozom a felső tízezerhez, nekem lett rossz.
Ez idő alatt sok sorstársammal beszéltem, akik közül többen vettek fel hitelt azért, hogy a szenvedéseiknek hamarabb vége lehessen; magán úton. Ami vérlázító ezekben az esetekben az az, hogy az 1-2-3 Milliós műtét után is úgy bántak velük, mint egy darab 💩-val. A magánellátásban sincs idő, csak fizess és menj tovább… (tisztelet a kivételnek) A tapasztalatok alapján még örülhetek is, mert velem ingyen fognak úgy bánni, mint másokkal sok pénzért.
Saját tapasztalatom alapján, a tájékoztatás nulla, a betegre fordítható idő nulla, és az empátia…, azt hagyjuk is. Szóval, nem elég a mindennapos fájdalom, a sok egyéb kísérő tünet, a gyógyszer okozta mellékhatás-halmaz, még az orvos is dob rá pár lapáttal.
Bevallom őszintén, nekem ez már túl sok. Jött az SM, viszonylag könnyen vettem az akadályt. Jött az RA + SPA, itt is vettem az akadályt. Az endometriózis viszont kifog rajtam, ez már túl sok nekem, élhetetlen lett miatta az életem.
Szóval, a blog nem szűnik meg, de jelenleg egy kicsit döcögős a hozzá vezető út.
Köszönöm a türelmeteket, rövidesen ismét jelentkezem!