Még december 30.-án kezdődött egy nagyon bizonytalan érzés, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki (ahogy most sem teszem). Olyan, mintha szédülnék, vagy mintha vinne a fejem (ki tudja hova 🤦♀️), a lényeg az, hogy bizonytalanná vált a közlekedés. Nincs állandóan, és nem is nagyon tudom mihez kötni, talán a szememhez, de még ebben is bizonytalan vagyok, pedig figyelem ezerrel. 🤷♀️ Néha ijesztő méreteket ölt, volt, hogy a zuhanyfüggöny mentett meg az eleséstől (le is szakadt tartóval együtt..), volt, hogy 1 napig a férjemre támaszkodtam, mert felborultam volna, ha nincs mellettem, és van olyan is, hogy azt sem tudom hol vagyok, csak forog velem is-, és körülöttem is minden (ettől meg a gyomrom forog 🤢). 😵 Van tapasztalatom pár féle szédüléssel, de ilyen még nem volt, mint ez, úgyhogy új év, új tünet (csak még azt nem tudom, minek a tünete ez). 🤔
A nőgyógyászati kontroll pozitív tapasztalattal végződött, igenis vannak rendes nőgyógyászok az állami ellátásban, csak meg kell őket találni, aztán ragaszkodni hozzájuk akkor is, amikor hihetetlen hosszú időbe telik, hogy bejussunk hozzá. (Még szeptemberben kértem időpontot, és most, a napokban voltam nála.)
A vizsgálat eredménye pedig az lett, hogy lecserélte a tablettámat és kérte, hogy legyek türelmes (úgy 3 évig 😱), akkor elkerülhetem a műtétet. 🙏 Nagyon szépen nyugalomba került az endometriózisom, a megmaradt tüneteimen pedig az új gyógyszer fog segíteni. Volt rákszűrés (ennek eredménye persze még nincs meg), és beutalót kaptam mammográfiára is, oda márciusra adtak időpontot.
A naptár lassan telik, jövő héten vérvétel, aztán reuma kórház, utána fog-klinika meg tüdőgondozó, de nem panaszkodom. Hálás vagyok, hogy kapok időpontokat, annak pedig külön örülök, hogy ezekre a helyekre kizárólag kontrollvizsgálatokra kell mennem, hiszen jól vagyok. 🙏
Az elmúlt évek (3-4) arról szóltak, hogy menni kell, mert ilyen-olyan problémám van, orvosokat kellett keresnem, akik nem egy két lábon járó SM betegséget látnak bennem (akinek minden gondját-baját vissza lehet vezetni az SM-re), hanem egy pácienst, akinek egészségügyi problémája adódott. Persze ezért meg kellett küzdeni, de -sokszor írtam már- én addig megyek, míg megoldást találok a gondjaimra.
Nem tagadom, volt olyan orvos, aki csak azért látott el, mert a “nyakára jártam”, és olyan is akadt, aki nem volt hajlandó foglalkozni velem, mert szerinte az Ocrevus mellett nem lehet olyan betegségem, melyet a főnöke (nem mellesleg egy nemzetközi szinten elismert szaktekintély) megállapított. Ezek az emberek tudnak okozni pillanatnyi csalódást/keserűséget, de ahol bezárul egy ajtó, ott általában nyílik egy másik. 🤷♀️ Ezért a szemléletért hálával tartozom a sorsnak, mert nélküle minden sokkal nehezebb lenne.
Szóval, felültem a 2023-as számú vonatra, és bízom benne, hogy az utazás kellemesen fog telni. 😉
