Ez az év kifejezetten rosszul kezdődik számomra. Visszatért az orrdugulás, melyre ismét beszedtem egy doboz antibiotikumot (a hetediket), mely ismét nem használt. Szerencsére új fül-orr-gégészek vannak a helyi szakrendelőben, így viszonylag hamar további kivizsgálást javasoltak, melynek első részeként tegnap CT vizsgálaton voltam (erre később kitérek). Eredmény még nincs, laikusként viszont megállapítottam a felvételekről, hogy jó kis szűkületet szedtem össze az orromban. Most már nem csodálkozom az orrduguláson, csoda az, hogy néha még kapok levegőt rajta keresztül. Miközben ez folyamatban volt, a fogam is bejelentkezett, hogy „hé, én is itt vagyok, én is tudok ám kellemetlen perceket okozni…”. Ezért aztán megjártam a fogorvost is, nekik örökké hálás leszek a soron kívüli lehetőségért. Kiderült, hogy a fogam nem bírta a naranccsal járó savas terhelést, melyet kicsit túltoltam az elmúlt időszakban. Hiába na, én nem szedek vitaminkészítményeket, helyette minden lehetőséget megragadok a zöldég-gyümölcs fogyasztásra. Most már maradok az almánál, ettől nem a fogam fáj, hanem az állkapcsom (sokízületi gyulladás), de az sokkal viselhetőbb. És persze el ne felejtsem az egyetlen napra korlátozódó hőemelkedést (37,2!), mely miatt bedurrant az összes ízületem; soha nem volt még annyira bedagadva a kezem, mint akkor, és mely miatt úgy rázott a hideg, mintha 40 fokos lázam lenne.
És akkor a CT vizsgálat: Az orvos beutalt egy bizonyos intézménybe, amit nekem kellett (volna) felhívnom időpontkérés miatt. Fél napig ki sem csörgött, csak foglaltat jelzett, majd a megadott időhatár előtt 1 órával kicsengett. „Heuréka!”, gondoltam, lesz mindjárt időpontom. Az 1 órát végigzenélte, időnként bemondva, hogy „jelenleg minden munkatársunk foglalt, kérjük szíves türelmét”. Köztudott, hogy nekem abból van a legkevesebb (bár már jelentős fejlődésen mentem keresztül ezügyben), de becsülettel kivártam, hogy mi lesz a vége. A telefonos időpontfoglalhatóság záró időpontja után 5 perccel bontotta a vonalat; egyszerűen szétkapcsolt. Igyekeztem interneten kutakodni, ahol kiderült, hogy a TB finanszírozott CT vizsgálatra várakozás jelenleg 52 (‼️) nap, de lehet magánúton (pénzért) is menni, csak a megadott e-mail címen kell jelentkezni. Férjemmel átbeszélve a lehetőségeket, jelentkeztem. Már másnapra volt időpont, ami nekem sehogysem felelt meg, így lett meg csütörtökön a vizsgálat. A megadott időpontnál hamarabb érkeztünk mégis azonnal fogadtak. Különféle nyomtatványokat kellett kitölteni, melyek közül az egyikre le kellett írni a panaszt, ami miatt az orvos beutalt a vizsgálatra. Ezután lemásolták a beutalót, szólítottak vizsgálatra, fizettem és már kint is voltunk az ajtón… Mint a régi szép időkben az állami ellátás keretein belül, csak most pénzért. Mondtam is a férjemnek, hogy pénzért értelmes embernek tekintenek, aki el tudja mondani a panaszait, TB-re meg bábunak (hiszen úgy nem kérdeznek semmit, csak csinálják ami a beutalóra van írva). Elég szomorú valóság ez, és sajnos jól jellemzi azt, hogy merrefelé tartunk manapság. De! Miért nem gondolnak azokra, akiknek több (sok) betegsége van és azokra, akiknek nincs pénze magánellátásra? Az év végi jutalmam nagyobbik része el is ment a vizsgálatra, de legalább hamarabb lesz megoldás a 7 hónapja tartó orrdugulásomra, és így azt is megúsztam, hogy egy újabb doboz antibiotikumot szedessenek be velem.