Ennyik vagyunk, nem többek. A beteg ember nyűg a társadalomnak, nyűg a családnak, és nyűg saját magának is. Tudom miről beszélek, hisz sok éve magam is ehhez a csoporthoz tartozom. Ráadásul nekem annyi jutott, hogy az már az orvosaimnak is sok. Szeretnék ezzel az egésszel nem foglalkozni, de mindig kapok egy-egy mélyütést, ami miatt vissza-visszazuhanok nem egy lépcsőfokot, hanem egy egész emeletet.
A jelenlegi gyógyszerárak mellett a részmunkaidős (nem kevés) fizetésemnek az 52 %-át költöm ilyen-olyan pirulákra. Mondhatnám, hogy nem szedem ezeket, de akkor vajon hol lennék? A kérdés költői, én tudom a választ, de nem szeretném hallani/realizálni. Egyesek megjegyezték, hogy ha „sírok” a gyógyszerárak miatt 😱, akkor ne utazgassak, mindjárt több pénzem lesz gyógyszerre… Hmm, ha nem veszek levegőt, az sem derül ki, hogy asztmás vagyok, de hát a levegő az lételem. Mondhatnánk, hogy az utazás az nem az, és talán igaz is lenne, de mi ebben találjuk meg a teljes kikapcsolódást. Aki élt már együtt demens személlyel, az pontosan tudja, miről beszélek. Mi azért dolgozunk, és spórolunk a férjemmel, hogy évente egyszer magunk mögött hagyjuk a betegségeket, és egymásnak éljünk. Nekünk nincsenek gyerekeink (mint a beszólogató ismerősnek), vannak helyette betegségek, és van egy gondozásra szoruló „mamánk”. Nekünk hiányzik az életünkből a gyerek adta öröm (és minden, ami a gyerekneveléshez tartozik), mi az utazás miatt dolgozunk, élünk, lélegzünk. Ahogy írtam feljebb, nem lételem, de szükséges a mindennapok harcainak elviseléséhez. Arról nem is szólva, hogy az az ember akinek annyi a jövedelme amiből ki tudja fizetni a rezsit és az élelmet, az az ember rabszolga. Rabszolgája a saját fennmaradásának, rabszolgája a társadalomnak, és rabszolgája az életének.
Egyébként pedig, nem tartozom magyarázattal azért, hogy utazom, viszont a gyógyszerek ára nagyon magas lett, és ez kiveri nálam a biztosítékot.
Többen kérdezték a közgyógy igazolványt, de az nekem azért nem jár, mert a férjem dolgozik. Ki van ez találva, ahogy a leszázalékolásnál kapott százalék is éppen úgy van megállapítva, hogy a kedvezmények ne járjanak. Így marad a teljes árú utazás a tömegközlekedésen, és maradnak a méregdrága gyógyszerek. (Ez a mondat elég paradoxra sikerült (méreg — gyógyszer), de ez az igazság.)
És mielőtt megint valaki beszólogatna, nem „sírok”, csak nem bírom az igazságtalanságot, és ezt ki is merem mondani. Én nem szeretnék megkeseredett ember lenni, és nem szeretnék a dühtől agyvérzésben meghaló statisztikai adat lenni. Szeretnék méltósággal és nyugodtan élni, majd meghalni, de a kettő közé be kell férjen a kikapcsolódás is, nem mindig csak a munka. A zárt osztályon az orvos egyszer azt mondta nekem, hogy a legfőbb ok, amiért oda kerültem az az, hogy nem éltem. Csak dolgoztam, mint egy robot, évekig 12-14 órát naponta, és közben elfelejtettem élni. Többé nem követem el ezt a hibát, azóta nem csak dolgozom, élek is. És igen, ezzel a szemlélettel „megfertőztem” a férjemet is. Ő pedig nagyon örül ennek, más meg nem érdekel minket. 🤷♀️
A maradék egészségem jelenleg romlóban van, allergiás lettem valamire, de időpontot 3 hét múlva kaptam, addig recept nélküli allergia ellenes szert szedek, így elviselhetőbbé váltak a tünetek. Emellett egy kellemetlen tünetem lett a derekamból kiindulóan, de hogy ez mitől lehet, az még a jövő zenéje lesz.
