Post Covid

Mostanában ritkán tudok írni. Sok tünet visszamaradt ebből a rémségből. 😞 Úgy érzem, elbutultam. Üres a fejem, és egyenlőre nem is marad meg benne semmi. Egy kis fáradtságtól remeg kezem-lábam, a szemem pedig…, fáj ha szemüveget veszek fel, és mozgó dolgokat nem tudok nézni, mert szétesik a kép, vagy semmi értelme annak, amit látok. 🤷🏻‍♀️
Azért van jó hír is, már nem vagyok olyan fáradékony. Egyedül mentem a tüdőgondozóba, és hazajönni is sikerült. Igaz, hogy elfáradtam, de a lényeg, hogy megcsináltam. 🥰 Szerencsére a tüdőm szép tiszta, és nem is zörög. A doktornő szerint 2-4 hét alatt elmúlik a fulladás, csak legyek nyugodtan (könnyű azt mondani…).

Aznap, amikor befulladtam, hozott a férjem egy gyógyszertári tesztet, ami pozitív lett (az első tünet napján). Másnap beszéltem a háziorvossal, és még aznap elkezdtem szedni a Favipiravírt, antibiotikumot, kanalast a köhögésre, sőt, mondta, hogy orrspray is legyen itthon. A negyedik napon már nagyon jól éreztem magam, csak a köhögés/fulladás nem enyhült. Aztán jött a 11 napos rémálom, de végül majdnem minden rendbe jött. Érdekesség, hogy én végig éreztem ízeket, viszont ahogy kezdtem jobban lenni, először minden keserű volt, aztán meg ízetlen. 🤔 Az íz érzékelés mostanában kezd visszatérni, jó lenne, ha minden gyorsan rendbe jönne. Az ünnepek után szeretnék dolgozni, szeretném, ha az életem visszatérne a normális kerékvágásba.

19.-én megyek MRI-re az Ocrevus engedély miatt. Bízom benne, hogy minden rendben lesz, hiszen az SM augusztus óta nyugiban van, kivéve a maradvány tüneteket, de azt meg már megszoktam. 🤷🏻‍♀️ A 3 hétre kihagyott gyógytorna nehezen megy, remélem, hogy az MSMBA által szervezett gyógytorna visz bele egy kis lelkesedést és színt.