A kontroll vérvételem jó lett, már csak 1 érték magasabb, de az akár a reuma gyógyszerem miatt is lehet, ha továbbra is magasabb lesz az érték, rákérdezek a reuma orvosnál.
Az utolsó nagy pofára esés után sikerült (állami) nőgyógyászt találnom, ráadásul már a héten-, méghozzá ma fogadott. Még a lombikos időből ismerem őt, a helyi szakrendelőbe jártam hozzá, és maximálisan megbízom benne (jelenleg a reuma kórházban dolgozik…; ugye hogy nincsenek véletlenek?). Kikérdezett, megvizsgált, ellátott tanácsokkal, és megbeszéltük, hogy mostantól ő lesz a nőgyógyászom (megadta az e-mail címét, ha gondom van, írok neki, és amint tud, fogad). Mondott egy új dolgot, ami a vizeletindítási-, és ürítési nehézségeimen segíthet, ezért januárban a reumatológustól rá is kérdezek erre. Azt mondja, van erre egy különleges gyógytorna, valamilyen koppintásos módszer, és szerinte a reuma kórházban lévő gyógytornászok meg tudják tanítani nekem. Ha sikerül, kevesebb gyógyszert szedhetek, úgyhogy nagyon várom a fejleményeket ebben az ügyben. Amennyiben eredményes módszerről van szó, itt is leírom majd.
Nőgyógyászatilag rendben vagyok (végre, megannyi év után), szépen gyógyulok és a jövő hét csütörtöktől terhelhetem magam fokozatosan (“nem egyszerre megváltani a világot”), januártól pedig “mehetek” szobabiciklizni, persze ezt is fokozatosan. ❤ Elképzelhető, hogy a jövőben szükségem lesz másik hormon gyógyszerre, de semmiképpen nem olyan erősre, amitől ennyit híztam (apropó hízás: végre elkezdtem fogyni ❤, legalábbis a mérleg szerint), de ez még a jövő zenéje, most még lábadozom, gyógyulok, és igyekszem a stresszt teljesen kizárni az életemből.
A neurológusommal is beszéltem, kapok beutalót MRI-re, majd ennek eredményével ismét megigényli nekem az Ocrevust, hogy április elején megkaphassam a következőt is.
Vannak még feladataim, de mindegyik 1-1 kontrollvizsgálat lesz, és majd januárban elintézem, bőven ráérnek.
Végeredményben sikeres évet tudhatok magam mögött, és nagyon bízom abban, hogy mostantól nem lesz több egészségügyi kihívás, hiszen az is elég, ami van. Jelenleg a neuropátiával küzdök, de most, hogy többet fogok jönni-menni/mozogni, talán visszacsendesül az is. Mindenesetre, átmenetileg felemeltük az erre szedett kapszulát, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Egy fül-orr-gégészeti műtét még vár rám, de azt tolom, amíg tudom, mert a mostani 4 órás altatás eléggé megviselt, egy kis nyugalmat szeretnék magam köré. Szerencsére nem sürgős, “csak” szükséges, de van rá orrspray, ami egyelőre jól karban tartja.
