A héten kivették a varratokat, minek köszönhetően sokkal komfortosabban érzem magam. Ugyan még mindig érzékeny az egész hasam, de legalább már nem húzódik, nem szúr.
A gyulladást ellenőrző vérvételen jól megszenvedtünk mindketten, a vérételt kivitelező ápolónő is és én is, ugyanis nem maradt olyan vénám, ahonnan vért lehetne venni… Ráadásul hiába iszom sokat, hiába kapom a vérhígítót, a vérem sűrű és sötét. Elsőre folyni sem akart, megalvadt mielőtt a fiolába ért volna, de aztán a nővérke ügyességének köszönhetően egy másik helyről sikerült a műveletet végrehajtani.
A vérképem pocsék, talán még sosem volt ilyen rossz. A májam nem bírta a sok gyógyszert, amit műtét közben-, és után kaptam, és most sztrájkol. Szerencsére van kihez fordulnom, ezért aztán az orvosom megnyugtatott, hogy nincs nagy vész, 1 hónap múlva megismételjük a vérvételt, és ha szükséges lesz, egy hasi ultrahangra is beutal.
Annyira szeretném azt mondani, hogy megnyugodtam! 🙏
Persze a pánik elmúlt, hálás vagyok, hogy van aki segít nekem, de azért maradt bennem némi izgalom, nehogy baj legyen ebből. Amennyire tudom, a májam nem volt érintett az endometriózisban, tehát elvileg arról nem kellett lefejteni semmit, ugyanakkor az operatőr szavai “minden össze volt nőve mindennel” hagynak némi kételyt bennem. Most próbálok az orvosom szavaiba kapaszkodni, melyek szerint az enyémnél rosszabb értékeket is még elfogadhatónak szoktak tekinteni.
1 hónap múlva ismét vérvétel, akkor minden kiderül.
Az Ocrevus kérelmet is sikerült megbeszélnem vele, ha a következő vérkép jó lesz, akkor megyek majd MRI-re és annak az eredményével ismét beadja a kérelmet számomra.
A következő Ocrevus április elején lesz esedékes.
