Látóideg gyulladás

Tavaly ilyenkor nem így kezdődött. 2020-ban volt az első ilyen, és azért mentem el a szemészetre, mert homályosan láttam és fájt a szemem, amikor mozgattam. Az akkori vizsgálatok szerint 0,8 volt a látásélesség, a CFF pedig enyhén csökkent értéket mutatott. A szemorvos akkor azt mondta, ha megvakulnék menjek vissza. A 10 nappal későbbi kontrollon már egyértelmű volt a látóideg gyulladás, 0,5-ös látásélességgel, csökkent CFF-el. A szemész doktornő szteroidot javasolt rá. Medrol tablettát kezdtem el szedni, összesen 1 hónapig (64, majd 32 mg-ot). Nem segített, a látásélesség 0,3 lett. Miután akkor még lebénult a lábam is, kórház lett a vége, és az infúzióban kapott Medrol segített a szememen is. Gyógyulás után 0,8-ig jött vissza a látásélesség, és úgy is maradt. 😕

Most viszont, múlt hét csütörtökön kezdődött és hét nap alatt 0,3-0,4 közé esett a látásélesség, a CFF pedig csökkent értéket mutat. A szemészem kérdezte, mikor tudok beszélni a neurológusommal. Amikor mondtam, hogy pénteken megyek hozzá, azt mondta, jó lenne hamarabb. Ezért az orvosomnak még tegnap elküldtem a leletet e-mailben, és jött is a válasz, kezdjem az 500 mg/nap Medrolt. Visszahívtam a szemészt, aki nagyon örült az azonnali kezelésnek.

Ma reggel, amikor arra ébredtem, hogy még rosszabbul látok, mint tegnap, és a szemem is jobban fáj, már én is örültem. Az időnként látott csillagok számomra inkább viccesek 🤩, mint ijesztőek, de nyilván ez sem normális. Az már csak hab a tortán, hogy a jobb szemem meg be van gyulladva/dagadva, amire szteroidos-antibiotikumos cseppeket kaptam. 😑
Az a baj, hogy megint sokasodnak a tüneteim, és én már nem tudom eldönteni, hogy mikor van baj, és mikor mondhatom azt, hogy ezzel még nyugodtan várhatok, nem kell szólni miatta. Régebben volt egy éles határ (abban is, hogy mikor van vége egy visszaesésnek), most ez nincs, most hullámvasút van. Azzal is tisztában vagyok, hogy a semmiből jött foggyulladás sok galibát okoz (kar zsibbadás, egyensúlyvesztés, láb görcsök, és talán még a fáradtság is ide (is) sorolható), ezért azt hittem, hogy a szememnek is ez lesz az okozója. A szemész szerint sajnos nem így van, szerinte ez inkább egy önálló visszaesés lehet (egyébként nagyon kedvelem/tisztelem őt (is), mert partnernek tekint, és mindet elmagyaráz, amit a szemem állapotáról tudnom kell). Ja, és neki is van türelme válaszolni az amúgy nem kevés kérdésemre akkor is, ha az az utolsó pillanatban jut eszembe. 🙂 A neurológusom pl. egyszer azt mondta, hogy nincs buta vagy rossz kérdés csak az, ami nem hangzik el. Azóta bátrabban merek kérdezni tőle is, más orvosoktól is. 🙂 Persze ezt nem mindenki szereti, vagy nem mindenki hiszi, hogy érteném a választ, de szerencsémre nem ők vannak többségben. 🤓

S hogy miért is írtam le a fentieket? Azért, mert alapjáraton nem szeretek kórházban lenni. Most, hogy a járvány miatt látogatási tilalom van, még kevésbé szeretnék bekerülni. De! Saját káromon megtanulva tudom, hogy a szem nem játék. A látásnál nem lehet késlekedni, mert ott a maradványtünet ezerszer rosszabb, mint a test bármelyik részén. Ezért, ha úgy tetszik, ez egy önmagamat meggyőzni kívánó poszt, hogy ha úgy alakul, akkor ne az elutasítás legyen az első egy esetleges kórházi tartózkodást illetően, hanem a józan ész válasza. Vagyis győzködöm saját magamat. 😀 Bocs, ha ezzel untattam valakit! 😉