Tegnap kaptam a soron következő-, szám szerint a 9. Ocrevus infúziót. Rám jellemző módon, igyekeztem pozitívan hozzáállni az orvos-változáshoz, de az agyam egy hátsó zugában azért hangosan dörömbölt a félelem; nem véletlenül.
Már a reggel is úgy indult, hogy megtudtam, legközelebb hoznom kell vérvétel eredményt, mert az orvos szereti előre látni ezeket. Ennek ellenére ment minden a maga útján, vérvétel, Medrol-, majd Ocrevus infúzió. Közben eszembe jutott a reuma vérvétel, ami 1 hónapja történt, szerencsére az megfelelt. Megnyugodtam. Infúzió közben a szokásos viszketés, amiről ma megtudtam, bár antihisztaminnal kezelik, az nem allergiás-, hanem infúziós reakció, ami „nagyon nem mindegy”… Nekem az, egy allergia gyógyszerrel kezelt torok/fül/orr viszketés; mindegy milyen néven nevezzük.
Infúzió után jött az orvos, bemutatkoztunk, majd mondta, hogy a szobájában megvizsgál. Ott átnézte az előzményeket, megkérdezte a panaszaimat, majd mondta, hogy menjünk vissza az infúziós szobába, ott vizsgál meg. A neki is említett fellángoló sokízületi gyulladással végzett 1 lábon ugrálás utáni fájdalom, életem végéig beírta magát az emlékezetembe. Ha nem érted miért, olvasd el mégegyszer, aktív, minden ízületet érintő gyulladással 1 lábon ugrálni… Ezen is túl, kérem, hogy írjon nekem gyógyszereket, kérdi, hogy mit, elsorolom, kérdi, hogy az izomlazítót miért nem a háziorvossal íratom fel, de jó, felírja, mindjárt hozza az ambuláns lapomat. Szuper, gondoltam, de még csak ezek után jött a fekete leves. Ön cukorbeteg? Még mindig az ízületeimben érzett fájdalom miatti rövidzárlat következtében rávágtam, hogy nem vagyok. “Mi nem vagyunk csalók, a Lyricát én nem tudom magának eü emelt áron felírni, mert ön nem cukorbeteg!” Igen, de a reuma kórházban kaptam ilyen diagnózist, mert mindig alacsony a cukrom, és a régi orvos azóta írta kedvezményesen, előtte nem így kaptam, előtte ő is mondta, hogy nem jár a kedvezmény. Mikor kapott ilyen diagnózist?, hol van ez a zárójelentés? Mondom, hogy mikor, és hogy otthon van. “Jó, akkor fél év múlva, ha jön a következő infúzióra, hozza el magával, és ha rajta van, akkor felírjuk úgy!”
A fentiek alapján, az én olvasatomban megtudtam, hogy csaló vagyok, és a szavamra sem lehet adni (az EESZT pedig dísznek van, hiszen csak a papír az, ami hiteles). A további gondolataimat ezzel kapcsolatban pedig megtartom magamnak, mert az csak feltételezés.
Azt már csak itthon vettem észre, hogy az ambuláns lap szerint a vizeletemet nehezen tartom (sosem mondtam ilyet, 8 éve az a bajom, hogy nehezen indul és nehezen ürül), valamint, hogy az osztály statisztikáját sikerült feljavítanom, hiszen közel felére csökkent az EDSS számom, az eddigiekhez képest. Ki tudja, talán a következő alkalomra meg is gyógyulnék teljesen. 🤷🏻♀️
