Február vége óta beárnyékolja a mindennapjainkat a háború, mely a közvetlen közelünkben zajlik. ? Sok rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, és sokszor nehéz felülkerekedni ezeken.
A legelső gondolatom az volt, hogy ha ide is elér ez a borzalom, mi lesz velünk? Egy háború esetén nincsenek gyógyszerek, sem semmi, amire szüksége lehet egy magamfajtának. Az élet megáll, a világ pedig kifordul a négy sarkából. Mi lesz a férjemmel? Pl. vele kapcsolatban az volt az első, hogy megnéztem, elvihetik-e katonának? A következő gondolatom már az volt, hogy mi hová tudnánk elmenekülni? Vannak barátaink itt-ott, és rokonok is élnek külföldön, de ha itt háború lenne, akkor nagy valószínűséggel ott is. Meg aztán, hogy is tudnék menekülni? Mi lenne anyósommal, mi lenne a kutyáinkkal, cicáinkkal?
A következő ezzel kapcsolatos gondolat pedig a segítségnyújtás volt. Több, mint egy évtizede már, hogy azt érzem, segítenem kell másoknak, de mióta beteg lettem, ez különösen fontossá vált számomra. Ezért aztán menni szerettem volna, részt venni tevékenyen, de mondanom sem kell, hogy maradtam. Nem csak az SM tartott vissza, hanem a műtét is. Maradtam a lehetőségeinkhez mért adománynál, de még mindig van bennem hiányérzet ezzel kapcsolatban.
A fentiek miatt eleinte nehezen találtam meg önmagam. Nehéz volt a céljaimra koncentrálni, és éreztem úgy is, hogy kicsúszik a talaj a lábam alól. A nagymamám ? elszenvedője volt a II. Világháborúnak, sokat mesélt az akkor átéltekről, és ezek most mind eszembe jutottak. Végül anyósom segített át a nehézségeken. Hiszen ő is átélte a Világégést, és most minden ezzel kapcsolatos emléke felszínre került. Azzal, hogy őt nyugtatgattam én is nyugodtabb lettem. A rettegés mára “egészséges” félelemmé szelídült, ami azt hiszem velünk marad még jó darabig. ?
Emellett természetesen nem állt meg az élet. Az Ocrevus teszi a dolgát, már nem hangyamászósak a kezeim. ? Az ízületeim továbbra is fájnak, de tegnap sikerült hamarabbi időpontot kapnom a professzor úrtól, így 7 hét helyett már 3 hét múlva-, és ami hab a tortán, hozzá megyek. Bízom benne, hogy segíteni fog, és a továbbiakban nem a fájdalomról fognak szólni a napjaim. ?
Jövő hétfőn telik le a műtét utáni 6 hét, ezért most vasárnapra terveztünk egy kis biciklizést. Sajnos az időjárás közbeszólt ??, de jövő héten már semmi sem tarthat vissza attól, hogy tekeregjünk egy kicsit. ☀️ ? ? ? Remélem menni fog! ??
