Nyugodtan elmondhatom, hogy ennyi betegséggel nem könnyű az élet. Amíg ”csak” az SM volt, nem fájt semmi. Az SM okozta neuropátia brutális fájdalmakat okozott, de az arra szedett gyógyszer teljesen tünetmentessé tett. A reumás betegségre szedett gyógyszer viszont nem használ, napi szinten van kisebb-nagyobb fájdalom, melyet hol jól-, hol kevésbé jól tolerálok. A kórházi reuma orvos elérhetetlen, a helyi reumatológus nem adhat másik bázis terápiát, így magamra maradtam ezekkel a fájdalmakkal. ? Ha mindez nem lenne elég, a műtétem óta napi szinten görcsöl/fáj a hasam. Erre egy hormontartalmú tablettát kaptam (sohasem szedtem ilyesmit), mely még nagyobb görcsöket hozott magával. ? Szóval az életem finoman szólva sem könnyű.
Emellé társul a különféle privátban kapott cseppet sem kedves (időnként igazságtalan, a legtöbbször irigységből fakadó) üzenetek ”szépsége”. Nos, kedves érintettek!, ha nem tetszik, ne olvasd a blogomat és a közösségi oldalamat! Ez nem egy kötelező dolog, viszont ha kíváncsi vagy, akkor vagy vállald fel a véleményedet, vagy maradj csendben. ? Ezúton szeretném jelezni, hogy betelt a pohár. ? Ez azt jelenti, hogy mostantól minden ilyen irományt az írójának nevével/profiljával együtt közzé fogom tenni. Így legalább a többiek betekintést kaphatnak a ”gyönyörű” lelkivilágotokba… ??♀️ A legjobb mégis az lenne, ha nem kapnék ilyen üzeneteket.
Értem én, hogy nincs mindenkinek mindig jó kedve; nekem sem sétagalopp az életem. De kérdezem, mennyivel jobb depressziósnak lenni? Miért jó inkább a mocsárban dagonyázni, mint megpróbálni kikeveredni a rossz kedvből? Esetleg azért, mert ez utóbbi erőfeszítést igényel? Nekem is vannak rosszabb napjaim (ami a fentiek tükrében talán érthető), de nagyon sokat -rengeteget- teszek azért, hogy két lábbal álljak a földön. A lehetőség ajtaja mindenki előtt nyitva áll, a kulcs pedig mindenkinek a saját kezében van. ???