Motiváció

Ma egy hete kaptam meg az első fél Ocrevust. Szerda délig úgy éreztem magam, mint akit kicsavartak. Hétfőn úgy vasaltam ki a férjem ingeit, hogy leültem a vasalódeszkához. A 6 db ing, 1,5 óráig tartott, ezzel életem negatív csúcsát döntöttem meg, melyet még 8 évesen állítottam fel, de az egy másik történet. Kedden és szerdán tanultam, csütörtökön lezártam ezt a modult is (már csak kettő van hátra, meg a záróvizsga 🤓). Kedden késő délután kaptam egy kemping biciklit. 🥰 Nem titok, hogy az a “titkos” vágyam, hogy ismét tudjak tekerni. A fodrászommal beszélgettünk a múltkor, és ő vetette fel, hogy talán egy kemping biciklivel könnyebb lenne, mert annak kisméretű a kereke, nagyobb biztonságban érezném magam rajta. Gondolkoztam a dolgon, és igazat adtam neki. A régi bicajommal az volt a bajom, hogy nem ért le rendesen a lábam, így amikor az egyensúlyom rossz lett, meg sem próbáltam ráülni. El is adtuk, sokat szomorkodtam miatta. Persze tekertem a szobabiciklit, de az nem olyan… Hétfőn kaptam egy üzenetet a fodrászomtól, hogy nekem adná a biciklijét, mert ő már nem használja. Nem akartam elfogadni, de pont azzal érvelt, amivel én is szoktam, “segítséget és ajándékot nem csak adni kell tudni, hanem elfogadni is”. Kedden elhozta a férjem az új “motivációs tréneremet”, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök a fodrászomnak! 😊 

Közben egyre jobban lettem, szinte éreztem ahogy visszatér belém az élet. Ugyan megbeszéltem az orvosommal, hogy pénteken bemegyek hozzá, ám erre végül mégsem került sor. 🙂 Csütörtökön el kellett mennem a tüdőgondozóba, ahol is kiderült, hogy az asztmára kapott gyógyszerem sajnos már nem használ. Kaptam egy másikat, ami már aznap nagyon sokat javított a légszomjamon (amiről azt hittem, hogy a gyors szívdobogástól van). Ahogy enyhült a levegőhiány, úgy csökkent a pulzusszám is. Ez utóbbi már újra teljesen normális, vagyis akár véletlen egybeesés is lehetett. Nagyon sokat gondolkoztam (volt időm), hogy mi okozhatta a kiugró pulzus számot, és az azóta is tartó szívdobogás érzést. Minden kétséget kizáróan nem jöttem rá, ezért (és a hónapok óta bedagadó lábam miatt) kénytelen vagyok elmenni kardiológushoz. 😞 Azért egy másik teória is megfordult a fejemben. Amikor a Lemtradákat megkaptam, utána -mondhatni természetesen- shubom volt mellékhatásként (teljesen elfogadott, hogy ez egy lehetséges mellékhatása, benne is van a leírásában). Azt hiszem, az első pillanattól kezdve attól féltem, hogy most is megismétlődik minden. Aztán ahogy telt az idő, úgy nyugodtam meg lassanként, hogy ezúttal nem lesz relapszus. Gyengeség, fáradtság igen, de semmi egyéb nem. A homeopátiás szorongásoldó ezúttal nem segített, így ez is csak elmélet marad. A lényeg, hogy jobban vagyok, és nincs sem új bénulás, sem új zsibbadás! 😊 A biciklit is kipróbáltam már az udvarban, és nem estem le róla, nem estem el vele. 😁 Még egy nagyon pozitív dolog történt velem a héten. A cég, amelytől el kellett jönnöm a sok táppénz miatt, nagyon tisztességesen járt el velem szemben, ami különösen jót tett a megtépázott idegeimnek. 💝Most már csak egy dolgom van: a jövő heti Ocrevus után nem izgulni, hanem egy hétig szigorúan pihenni, és a figyelmemet elterelni (mondjuk a nyaralás tervezésével). 😎