Még 5 héttel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, hogy engem egy lapon említsenek egy futással kapcsolatos szóval, jelen esetben tárggyal. Most meg, futok, szaladok…. 😂🏃♀️
Életem legjobb döntése volt igent mondani a férjem azon felvetésére, hogy „mi lenne ha vennénk egy futópadot”? Ugyan kicsit tartottam attól, hogy mi lesz, ha nem tudok menni rajta, de erre azt mondta, hogy ő mindenképpen futni szeretne, így legfeljebb én majd nem használom, csak ő. Nos, most volt egy hónapja, hogy hazahoztuk, és a tervekkel szemben ő egyáltalán nem fut rajta, viszont én majdnem minden nap sétálok. 🚶♀️ Nem fogjátok elhinni, de vannak napok, amikor kifejezetten hiányzik, és alig várom, hogy mehessek sétálni, mondhatni, korzózni. 😁 Mára eljutottam odáig, hogy miközben megy a séta, szól a rádió, és közben énekelek. Az idejét sem tudom, hogy mikor eresztettem ki a hangomat úgy igazán, de ma Soltész Rezső számait játszották, és ezeket szinte betéve tudom (retro lettem 😱). Egyszercsak azon kaptam magam, hogy hangosan énekelem a „Szóljon hangosan az ének” című számot, és onnan már nem volt megállás, amit ismertem, azt énekeltem. 🤷♀️ Ettől nem csak nagyon jó kedvem kerekedett, de a tüdőmnek is jót tett, a lelkemről nem is beszéleve. Aki valaha énekelt kórusban, az tudja mit éreztem. A zene sok rossz dolgon átsegített életemben, és amikor abba kellett hagynom az éneklést, ott elszakadt valami. Ez a valami ma összeforrt, és nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy többé-kevésbé a hangom is megmaradt mindehhez. 🎼🎶 Azt hiszem nem fogok indulni a következő tehetségkutatón, de itthonra szégyenkezés nélkül elmegy, és a szomszéd sem fog kifutni a világból, ha megallja.
Mindettől olyan energiáim lettek, melyet nem gondoltam, hogy még valaha érezni fogok. Már hónapok óta nem használt a fáradtságra kapott gyógyszer, ezért az orvosommal megbeszélve, abba is hagytam ennek szedését. Egyre fáradtabb és energiátlanabb voltam, amikor szinte berobbant az életembe a futópadon való séta. Persze most is fáradékony vagyok, de ezzel együtt tele lettem olyan energiákkal, amelyekről csak álmodoztam, ráadásul a „csakazértis” (majdnem) minden nap elküld sétálni. 😎
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, akinek lehetősége van rá, hogy vigyen haza egy ilyen eszközt. Miközben két kézzel kapaszkodva egy helyben járok, a Világ kinyílt előttem, mert van egy mozgásforma (SPORT), amit SM betegként is gond nélkül tudok űzni. Nem kell hozzá segítség, teljesen egyedül sétálok, amire évek óta nem volt példa. 🙏❤🥰