A jogosítványom

A tegnapi előadások egyikén elhangzott, hogy a neurológus nem gonoszságból vonja be a jogosítványt, hanem, mert pl. már nem tudjuk felmérni a távolságát-, vagy a sebességét egy másik autónak. Azóta, hogy ez elhangzott, ez (is) motoszkált a fejemben. Nekem sosem jutott eszembe, hogy gonoszságból venné el valaki a jogosítványomat (idén a szemész helyezte ezt kilátásba), hiszen mindjárt 3 éve lesz, hogy nem vezettem. Mégis, foggal-körömmel ragaszkodtam (a mai napig) a jogosítványomhoz. Ma viszont…, nos ma lemondtam róla. 🤭 Önként, de nem dalolva, hanem sírva/zokogva. 😢😭
Tény, hogy sokat utazunk ma. Előbb Debrecen-Kakucs, majd 1 óra pihenő után Kakucs-Balatonalmádi. 😱 A második út elején az M0-ás autóúton nagyon sok kamion volt. Egy idő után úgy éreztem, hogy mindegyik nekünk fog jönni, hogy a férjem nekimegy valamelyiknek, hogy túl közel vannak, túl gyorsan megyünk, stb, stb, holnapig folytathatnám a sort. 😱 Egyszer csak elindultak a könnyek is, nehéz volt abbahagyni, mert nagyon féltem. 😭 Volt már ilyen máskor is, de nem ilyen durván. Amikor átértünk az M7-re, kissé lenyugodva, el tudtam magyarázni a férjemnek, hogy mit éreztem. És azt mondtam neki, hogy tudom, én már soha többet nem fogok tudni vezetni. 😞 Akkor már mindegy volt, hogy kamion vagy személyautó, az érzés, hogy nekünk jön, egész úton megmaradt, és egy idő után hányingerig fokozódott. 🤢 Ahogy lementünk a pályáról még rosszabb lett minden, hiszen ott szembe jöttek a járművek, és én úgy éreztem, mind nekünk jön, miközben meg lemegyünk az útról… Ez egy hihetetlenül rossz érzés, egy rémálom; aki átélt már ilyet, tudja miről beszélek.
Érkezés után elsétáltunk ebédelni. Mentem mint aki megivott pár kupica pálinkát, a fejem vitt jobbra-balra. 😵‍💫🥴Már úgy voltunk, mint egy kisgyerekkel, a lényeg, hogy a járdán én menjek belül, mert így nem esek egyik autó alá sem… 😂 Szegény Attila, biztosan nem könnyű velem az élete, de legalább nem unatkozik. 🤷🏻‍♀️ Azért az ebéd alatt összeszedtem magam annyira, hogy legalább már nem sírtam el magam, ha az átéltekről beszélgettünk.
Szóval, lemondtam a vezetésről, többet már biztosan nem ülök a volán mögé, de a jogosítványomat nem adom. 😭 😬 2025-ben lejár, és nem fogom meghosszabbítatni. Így emléknek megmarad a plasztik kártya, mely 17 évesen (még papírból) a végtelen szabadságot jelentette nekem, előbb a motorommal-, majd később a Trabantommal együtt. 🏍 🚗 ♥️