Fotósorozat

Múlt héten másodszor volt nálam Andy, aki a vizsgájához készít fotókat a Sclerosis Multiplexszel élt életemről. Ez a nap különösen jól jellemzi ezt, volt benne fáradtság, kéztorna, és vágyakozás.
Azt hiszem, ezek a fotók a legkifejezőbbek. Tudni kell, hogy a fáradtság miatt az egyensúlyom nagyon rossz, éppen ezért kifejezetten hasznos volt a bot a hátam mögött (legalább nem estem hátra a nagy billegésben). Amikor belenéztem a tükörbe, megdöbbentem azon, ahogy kinézek. Napok óta a fél napjaimat átalszom, ez a fáradtság sajnos nyomot hagy az arcomon. 😔😵 Nagyon várom az Ocrevust, mert azt biztosan tudom, hogy utána sokkal energikusabb leszek.


A sok gyakorlásnak hála, már fel tudom emelni a gyógytorna csillagot, igaz, nem minden ujjammal tudom elengedni, de előbb-utóbb az is meglesz. A labdagyakorlat még mindig megizzaszt, ráadásul most sem sikerült teljesen összenyomni a rugalmas labdámat. Egyszer ez is sikerülni fog, csak türelem-, és kitartás kérdése… 😰⚾🤍💪🙂

Az egyik “kedvencem” ez a gömb. Egyrészt a két kezemnek együtt kell mozogni, másrészt a koncentrációt is elősegíti, harmadrészt a türelmet is fejlesztené (már akinek van hozzá fejleszthető türelme 🙃). Nos, ez utóbbival mindig is hadilábon álltam, de ezt sem adom fel, hátha egyszer én leszek a türelem mintaképe. 😛🙄🤪🤭 (Azt hiszem, ezt nem gondolhattam komolyan…. 😁😂🤣)
A gömbben vagy egy labirintus pálya műanyagból, ezen kell(ene) végigvezetni egy picike fém golyót. 3 éve kaptam a férjemtől karácsonyra, és még soha nem sikerült végigvezetni a golyót, de mindig úgy kezdek hozzá, hogy na majd most!… Ez amúgy egy 14 év alatti gyerekeknek való játék, ami azért sokat elárul rólam (nem, nem a szellemi képességeimről 😅).

Holnap fogorvos, és 99,9%, hogy gyökérkezelés. Kifejezetten jól esett most visszatekinteni a vidámabb napokra. 💖