A tüdőgyulladást végérvényesen magam mögött hagytam, a tüdőm nem károsodott, és a légzésvizsgálat is kitűnő lett. Felírták a Prolia védőoltást, Ocrevus előtt be is adathatom, neurológussal egyeztetve. Hurrááá!!!
Ezen felbuzdulva bejelentkeztem a fülészetre is, hiszen már csak onnan nincs meg a góc kutatás lelet, mely a reuma kórházba kell.
Hamar sorra kerültem, kérdezik miért jöttem, elmondom, kérdezik van-e panaszom; na az nincs. Vizsgálat: fül rendben, torok rendben, orr vizsgál és vizsgál, már-már kínos csend, azután az előzmények olvasása, és végre mondd valamit, valami nem túl jót. Az orromban több polip is van, szeretné megnézni endoszkóppal, ezért jövő héten menjek be a kórházba, ott megvizsgál. Ettől még meg fogom kapni az engedélyt a biológiai terápiára, de, csak miután látta az orromat belülről, és eldöntötte, kell-e rá valami kezelés… Khmm, mit is mondhatnék erre, igen, persze, ott leszek.
Azt még nem tudom hogyan, de ott leszek.
A tüdőgyulladás kezdete óta ma közlekedtem először busszal, és hát, elég kimerítő volt. Pedig itthon már sokkal fittebbnek éreztem magam, néha el is mentünk boltba, vérvételre, stb., és nem éreztem fáradtnak magam. Persze más autóval jönni-menni, mint tömegközlekedésre fel-le, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy különbség van. Ma csak a helyi szakrendelőben voltam, jövő héten viszont Pestre kell mennem, szóval kezdhetek gyúrni a mutatványra, nehogy ottmaradjak valahol…