Mindig van valami

Az Ocrevus miatti kötelező laborvizsgálaton tegnap reggel voltam. Délutánra kész is volt a lelet, és az egyik tumormarker eredménynél eltérés van. Nem nagy eltérés, de pont akkora, hogy foglalkozni kelljen vele. Úgy látszik, hogy az idei évem, a véget nem érő orvostól orvoshoz járkálás jegyében telik. 😞 Kezdődött februárban a látóideg gyulladással, majd folytatódott a lábammal. Baja volt a derekamnak, aztán gát környéki problémák színesítették az életemet. A lábdagadás miatt ki kellett vizsgálni a szívemet (aminek semmi baja, de attól még dagad a lábam), és a kalcium ürítéssel is gondjaim akadtak. Volt egy miómám, amiről időközben kiderült, hogy ciszta (és már nincs is meg), a pajzsmirigyemen meg göbök vannak, ami befelé növekedő strumma diagnózist kapott. Most pedig, mehetek mammográfiára az eltérés miatt. Ráadásul, ott már voltam idén év elején a szokásos szűrővizsgálaton, és akkor is rám hozták a frászt, mert lelet helyett egy visszahívást kaptam; találtak valamit. Utóbb kiderült, hogy jóindulatú elváltozás, de míg ez kiderült… Persze pozitívan állok hozzá (azt mondtam a férjemnek, hogy nekem nem lehet rákom; ciszták, göbök, kövek, jóindulatú kinövések bármikor, de rák nem, mert ezt 20 évesen eldöntöttem…😁), de ettől függetlenül el kell menni a vizsgálatra. Sokszor már úgy érzem, a sors valami csúf tréfát űz velem, hiszen adott egy fehér köpeny szindrómát, és mellé ebben az évben annyit kellett/kell orvoshoz mennem, amennyit talán egész életemben nem. Persze a logikus az lenne, hogy ennyi találkozástól megszűnjön a szindróma, de ez nem így van, nálam nem működik a “kutyaharapást szőrével” elve. 

Már nem mondom, hogy nyugalmat szeretnék, mert eddig is hiába mondtam. Azt szeretném, ha ennek a nagyon furcsa 2020-as évnek vége lesz, akkor az egészségügyi problémáimnak is legyen vége. Nyilván marad az SM, de csak az. Ez is bőven elegendő. 🤔
Lassan minden megvan ahhoz, hogy a könyvem nyomdába mehessen. Ha minden jól megy, ez jövő héten bekövetkezik (a legvégső dátum 12.14.), akkor még idén kézzel foghatóvá válik az álmom. Bár magánkiadásban jelenik meg, az Országos Széchenyi Könyvtárnak 6 példányt kötelezően be kell adni, ami számomra azért izgalmas, mert így már biztosan fennmarad az utókornak. 🥰 Egy helyi online média felületen is készül valami, lesz egy, a könyvemet bemutató cikk vagy cikk sorozat. Még egyeztetünk, de már körvonalazódik a dolog. Amint pontosítunk, jövök a részletekkel. 🙂