Munka és SM

Egész életemben dolgoztam, vagy legalábbis így érzem. Emlékszem, 9 éves voltam, amikor a nyári szünetben a szüleim zöldségüzletében először szolgáltam ki a vásárlókat. Akkor tanultam meg fejben jól számolni, hiszen abban az időben nem voltak elektromos mérlegek, amelyek helyettünk számolnak. Szorozni, és összeadni gyorsan, és jól kellett. Szerettem csinálni, és “jutalom” is járt érte, elmehettem a nagymamámmal egy hétre nyaralni. Ettől kezdve minden nyáron dolgoztam, és sokszor szombatonként iskolaidőben is menni kellett. Ma már persze tudom, hogy ez nem volt normális (és még finoman fogalmaztam). Amikor elvégeztem az általános iskolát, el kellett mennem dolgozni. Így esett, hogy 41 évesen, amikor leszázalékoltak, 27 év munkaviszonyt tudtam felmutatni, és ebből volt 4 év, amit végig túlóráztam (ez konkrétan napi 12 óra munkát jelentett, heti 6 napon át).
Mindezt azért írtam le, mert azt gondolom, az előzmények után talán érthető, hogy mennyire hiányzik nekem a kereskedelem. Ebben dolgoztam 27 évet, sikeres voltam benne, szerettem is csinálni, sokkal inkább volt szórakozás, mint munka. A kollégáim és a feletteseim is jó vezetőnek tartottak. Az SM elvette tőlem a lehetőséget, hogy a szakmámban dolgozzak tovább. Voltak próbálkozásaim, ami egy-egy új szakma tanulására irányult, de nem jártam sikerrel. ??‍♀️ A pénzügy azért áll közel hozzám, mert számokkal kell dolgozni, pontosan, és precízen. Az előző pénzügyi munkahelyemen eljutottam az előléptetésig (adminisztrátorból asszisztens lettem), mert nagyon sok dolgot megtanultam, hiszen érdekelt, amit csináltam. Itt is az SM szólt közbe, a 2019-es állapotrosszabbodások, majd a koronavírus járvány elvették tőlem ennek a munkalehetőségnek a folytatását, tavaly nyár végén ki kellett lépnem onnan. Tanulva az esetből, már csak itthonról végezhető munkát kerestem, ilyen volt a blogírás, de az a munkáltató nem volt korrekt, december 31.-én megszűnt az a munkaviszonyom.
A jelenlegi munkámat úgy találtam, hogy egy Facebook csoportban meghirdettem, hogy milyen képességekkel és feltételekkel, milyen munkát keresek. Így talált rám a jelenlegi munkáltatóm, aki nagyon korrekt, a fizetésem szuper (a körülményekhez képest), a munka jó és változatos, vagyis szeretem csinálni. Lassan két hónapja dolgozom. A munkatársakkal és a főnökeimmel egyszer találkoztam, amikor beléptem a céghez, de olyan pozitív benyomást tettek rám, hogy legszívesebben közöttük dolgoznék, ha tehetném. Ideális munkakörülményeim vannak, ha elfáradok felállok, és otthagyom. Ma pl. ebédet főztem közben, de az új porszívóval takarítani is a munkaközi szünetekben szoktam (egy nap, egy helységet).
Mióta megbolondult az időjárás (vagy a fogam miatt), sokkal fáradékonyabb vagyok, és rengeteg tünetem lett, ami akadályoz a munkában is. A főnöknőm igazán kedves és megértő, bármikor vehetek ki szabit, pedig még próbaidőn vagyok (június 22.-ig).
Hálás vagyok a sorsnak. Hálás vagyok az előző pénzügyi főnökeimnek, hogy láttak bennem fantáziát, és rengeteg dolgot tanulhattam tőlük (amit most kamatoztatni tudok), és hálás vagyok a mostani főnöknőmnek is, hogy rám talált, és a betegségem ellenére is felvett. Hálás vagyok azért is, mert tisztességes a munkáltató, sajnos megtapasztaltam azt is, hogy milyen az, ha valaki nem becsületes. És ami a lényeg, szeretem a munkámat.
A kereskedelmet semmi sem fogja pótolni, de legalább megtaláltam azt, amivel szívesen foglalkozom, és sikerélményekkel is jár. ?