Nincsenek véletlenek

Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül. Amikor 2017-ben az Aubagio fáradtságra gyakorolt jótékony hatása miatt el tudtam menni dolgozni, én voltam a Világ legboldogabb embere. Nagyon hiányzott az a hasznosság érzés, amit csak a munka tud adni az embernek. Igaz, hogy volt egy önkéntes munkám, de teljesen más ingyen dolgozni azért, hogy hasznosnak érezzem magam, vagy fizetésért dolgozni, mert hasznos és szükséges az, amit csinálok. Aztán 2018-ban elkezdődött a Lemtrada nevezetű ámokfutás, és hol tudtam dolgozni, hol nem. Az, hogy még így is előléptettek a munkahelyemen azt mutatta, hogy nem csak dolgozom, hanem jól is csinálom a dolgomat. 2019 október közepe óta viszont nem tudok dolgozni, és ugyan remélem, hogy ez az állapot már nem sokáig tart, 2020.07.24.-én lejár a cégnél a táppénz jogosultságom. Azon a napon, amikor az első fél Ocrevust kapom. A háziorvos ma kiállította az utolsó táppénzes lapomat, a főnökömmel napok óta egyeztetünk, hogy hogyan is lesz ezután. Az a döntés született, hogy közös megegyezéssel megszűnik a munkaviszonyom, és a 30 napos felmondási idő letöltésétől eltekintenek (hiszen továbbra sem tudok dolgozni). Vagyis, nincs munkahelyem. A régi Csilla most kétségbe lenne esve, és kapkodna össze-vissza, hogy “jaj, márpedig nekem munkahely kell, mert dolgoznom kell…”. 🙎 De én most már nem kapkodok, hanem várok (ezúton is köszönöm a pszichológusomnak 😊). Nemsokára befejezem az elkezdett tanfolyamot, eggyel több lehetőségem lesz elhelyezkedni. Amíg az Ocrevust nem kapom meg (mindkettőt), addig biztosan nem dolgoznék, illetve valószínűleg itt is van valamennyi karantén idő, mint a Lemtradánál volt. És persze azt sem tudhatom, hogy ez a szer milyen hatással lesz rám (csak reménykedem a legjobbakban). Azért, mert nem lesz fizetésem, a rokkantsági ellátást még kapni fogom, tehát az az érzés, hogy hozzájárulok a családi kasszához, továbbra is megmarad. Nem szeretném elkapkodni a dolgokat. Azt szeretném, hogy úgy tudjak munkát keresni, hogy elmondhassam, a körülményekhez képest jól vagyok, lehet velem hosszú távra tervezni. 😊 Amikor leszázalékoltak volt 27 év munkaviszonyom, összesen 4 munkahelyen. Olyan munkaerőnek tartottam magam, akire lehet számítani. Az SM ezt elvette tőlem (mint annyi minden mást is), de szeretném ezt (is) visszakapni. Ezalatt a 9 hónap alatt megtanultam végre, hogy nem szabad türelmetlennek lenni, és amit hoz az élet, abból kell kihozni a legjobbat. A július 22.-e nevezetes nap az életemben (9 évvel ezelőtt ezen a napon ismerkedtem meg a férjemmel 👫💗), remélem, hogy a július 24.-e is egy hasonlóan emlékezetes nap lesz az életünkben. 😌